Folia archeologica 17.

Galavics Géza: Az arcképfestő Dorffmaister István

234 GALAVICS GÉZA Dorffmaister utolsó, témánkhoz tartozó jelzett képe 1792-ben készült, s Jankovich Antalnét, született Kiss Katalint ábrázolja a ravatalon.

1

7 A magántulajdonban levő kisalakú kép eléggé rossz állapotú, s besötétedett színei eltüntetik a kép festői megoldásait. Az égő gyertyákkal körülvett ravatalon fekete szegélyű fehér párnán fekszik a halott, fejére nagy fekete szalaggal átkötött fej kötőt tettek, keze összekulcsolva, s az egységesen fekete háttérből csak a viaszsárga arc és a kezek emelkednek ki. A XVII. századi Magyarországon virágzó ravatalkép műfajának e késői emléke mind ez ideig egyetlen a XVIII. század hazai anyagából. Stílussajátságai a nagyszámú XVII. századi elődeiével megegyezőek, csupán a gyertyák perspektivikus elhelyezésével lett képünk oldottabb és kevésbé síkszerű. Kis mérete s egyedülálló volta valószínűsítik, hogy nem családi galériába készült, mint a XVII. századi ravatalképek, hanem talán távol levő családtag vagy közeli rokon számára mint emlékkép a felravatalozott elhunytról. Az eddig ismertetett képek — Niczky Kristóf képének XVIII. századi kópiája kivételével — Dorffmaister jelzett alkotásai.

17

3 A szakirodalomban szerepel még néhány kép, amelyek valódiságát — mivel a képek elpusztultak vagy lappanganak — nem áll módunkban megvizsgálni, így Festetics Ignác arcképe (egykor a polgárdi kastélyban)

1

8 s Festetics Károly arcképe, amely 1906-ban Bécsben mint Dorffmaister Vince képe volt kiállítva, de a kép keletkezési idején, 1770 körül, Dorffmaister Vince, Dorffmaister István fia még nem élt,

1

9 így valószínű Dorffmaister István alkotásaként kell számontartanunk, csak úgy, mint az ugyanitt kiállított ismeretlen építész 1790 körül keletkezett arcképét.

2

0 A XVIII. század végén s a XIX. század első felében a Zala megyei Gógánfán élt Gyömörey Györgynek és feleségének, Csapody Borbálának arcképeit az idősebb Dorffmaister István éppúgy festhette, mint fia, ifjabb Dorffmeister István.

2

1 Számos olyan — minden esetben szignálatlan — arcképet tulajdonítottak Dorffmaister István alkotásának, amelyek nem az ő művei, így Vaghini Antal kéményseprő arcképét, melyet Mihályi Ernő Dorffmaister legjobb portréjának tartott,

2

2 s Hochecker pintér arcképét.

2

3 Mindkét portré ugyanattól az ismeretlen portréfestőtől származik, s stílusuk kevésbé részletező, nem annyira kimunkált, mint Dorffmaister portréi, s a képek barnás tónusú színvilága is eltér Dorffmaister alkotásaitól. Az ugyancsak soproni polgárokat, Kistler János kékfestőt és feleségét ábrázoló, Dorffmaister portréitól teljesen elütő stílussajátosságú portrék

2

1 1

7 Jelzése: Stepha Dorffmaister pinxit Accad. 1792. Soprony. 66,7X38,5 cm. 1

7a A nyomdai munka közben figyeltünk fel egy Stephanus Dorffmeister pinxit jelzésű, ismeretlen férfi mellképéről tudósító adatra: Aíihalik J., A Gömör Kishont vármegyei Krasznahorka vár összes tárgyainak és felszereléseinek leltára 1912. aug. 24. (Kassa 1913) 26. 1

8 Garas K., Magyarországi festészet a XVI11. században. (Bp. 1955) 275., 134. j. 1

9 Csatkai E., Művtört. Ért. 9 (i960) 43. 2

0 Garas K., i. h. ; Spitzen und Porträtausstellung. (Wien 1906) 85—105. Festetics Károly arcképe Goschwin Graf Seidern tulajdonában. Az ugyancsak az ő tulajdonában levő, szintén Dorffmaister Vince alkotásaként szerepeltetett Festetics József arckép nem lehet Dorffmaister István műve sem, mert Festetics József halálakor, 1757-ben, Dorffmaister István még nem volt Magyarországon. 2

1 Darnay K., Kaszinózó táblabírák. II. (Bp. é. n.) 48. 2

2 Mihályi E., i. m. 56. A kép soproni magántulajdonban van. 2

3 Kiállítva a soproni Liszt Ferenc Múzeumban. 2

1 A feltételesen felvett attribúció: Csatkai E., Egy kékfestő család viszontagságos élete a XVII—XVIII. században. Sopron vármegye, 1939. márc. 25. Reprodukciója Dorffmaister neve alatt kiállítva a soproni Liszt Ferenc Múzeum ipartörténeti kiállításán.