Folia archeologica 17.

Galavics Géza: Az arcképfestő Dorffmaister István

232 GALAVICS GÉZA esetében — utaltak, a verőcei főispán Niczky György képén viszont csak egy kastélytervrajzot látunk. A tervrajz — amely az ábrázolt főispáni hivatalára semmiképp sem utalhat — egy félköríves feljáratú, oszlopos erkéllyel díszített háromtengelyes, visszaugratott középrizalitú egyemeletes kastélyt ábrázol, amelynek négytengelyes, attikaemelettel lezárt oldalrizalitját a középrizalittal egytengelyes falszakasz köti össze. A tervrajz kastélyának eklektikus stílusa, amely az érett barokk, rokokó és copf motívumok furcsa keveredésében nyilvánul meg, vagy az olyan felépítésbeli következetlenségek, mint a feljárati lépcső szervetlensége vagy a középrizalit és az oldalrizalitok messze eltérő emeleti szintkülönbsége arra utalnak, hogy a kastély a valóságban nem építhető fel, tehát azt az első pillanatra tetszetősnek látszó feltevést, hogy a tervrajz a körzővel szerepeltetett Niczky Györgynek műkedvelő építészi tevékenységére utalna — amire különben nincs adatunk—, el kell vetnünk. Meggyőzőbbnek látszik, ha azt tételezzük fel, hogy a képen előforduló kellékek Niczky György szabadkőművesi tevékenységével állnak kapcsolatban. Niczky György öccsével, Istvánnal együtt a monyorókeréki páholy tagjaként kezdte meg szabadkőművesi ténykedését, s 1781 és 1785 között már az Éberséghez címzett eszéki páholy főmestere.

1

5 A Magyarországon a XVIII. század második felében meghonosodott szabadkőműves páholyok, amelyek a felvilágosult tanok terjesztésében jelentős részt vállaltak, szervezeti rendjükben, külsőségeikben sokat merítettek a középkori építőpáholyok gyakorlatából, s új szimbólumaik egy része is erre utal. Mivel a magyarországi szabadkőműves páholyok pecsétjein is legtöbbször megtaláljuk az építőtevékenységre utaló eszközöket, mint a körző, vonalzó, szögmérő, kőfaragó kalapács, oszlop stb., s mivel a Niczky család arcképgalériájában György öccsének, Istvánnak olyan ábrázolása szerepelt, amelyen az arckép kísérőelemei, az oszlop függönybojttal, a kézben tartott kalapács, az asztalra helyezett nap és hold embléma — valamennyi szabadkőműves szimbólum — az ábrázolt szabadkőművesi tevékenységére utaltak,

1 e Niczky György arcképe esetében is feltételezhetjük, hogy a barokk portrékon gyakran szereplő oszlop, s az itt hangsúlyozottan előtérbe állított függönybojt — amelynek zsinórja a szabadkőműves szimbólumok jelrendszerének megfelelően nyolcas formájában hurkolódik — szerepe több legyen, mint a barokk arcképek térkitöltő motívuma, s mint szabadkőműves szimbólumok, a hasonló jellegű körzővel, s az általában az építőtevékenységre utaló tervrajzzal együtt — mint attribútumok — a szabadkőműves Niczky Györgyöt állítják elénk. Tehát Niczky György arcképe, amelynek alapelrendezését ugyan a hivatalos Niczky Kristóf portré határozta meg, nem vált hasonlóan hivatalos portrévá, hanem a családi galéria keretein belül lehetséges volt az ábrázoltat tulajdonképpen titkos, de az arckép jellegéből következően számára mindenképpen fontosnak tartott tevékenysége oldaláról bemutatni. S ebből a szempontból a családi galéria típusa — annak ellenére, hogy a már meglevő képek gyakran konzervatív módon befolyásolták a későbbi portrékat — itt a sajátos kompozíciós megoldás átvételével együtt, a közvetlenebb hangú jellemzés lehetőségét hordozta magában. Ezzel a tanulsággal szolgál Niczky György portréja, s a korábban bemutatott, ugyancsak Dorffmaister festette Desfours Ferenc portréja is. 1

5 Abafi L., A szabadkőművesség története Magyarországon. (Bp. é. n.) 231. 1

0 A kép Auer Miklós (Budapest) magángyűjteményében van.