Folia archeologica 17.

Rózsa György: Georg Philipp Rugendas budapesti arcképe

220 RÓZSA GYÖRGY tékát, úgy a kortárs, sőt rokon művészeknél is érthető hangsúlyozása.

6 A jobb sarokban sisak és vaskesztyű, a balban ágyúcső és páncélszerűen kialakított feliratos tábla látható a következő felirattal : „GEORGIVS / PHILIPPVS RVGENDAS / AVGVSTANVS, / EDITVS IN LVCEM D. XXVII. NOV. ANNO MDCLXVI. / CVM PRAELIORVM PINGENDORVM ARTIFICIO / VNIVS OMNIVM EMINERET / ACADEMIAE PICTORVM IN PATRIA REGENDAE / PRAEFECTVS EST/ EVOCATVS IN COELESTEM ACAD. / D. IX. MAII A.° MDCCXLI."

7 Ha mármost a budapesti olajfestményt a mester eddig ismert hiteles képmásaival összevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a legutolsóval, az emléklapon szereplő arcképpel mutatja a legtöbb rokonságot. Csak a formátum és a ruházat különbözik a két képen, ezenkívül a budapesti kép a művész bal kezének ábrázolásával bővebb. Az ovális formátumot a pajzsformára való utalással már igyekeztünk megmagyarázni. A balkezesség körülményét a mezzotintón diszkrétebben sikerült kifejezni a balkezes puttóval, a mester keze itt már elmaradhatott. A ruházat részleteiben mutatkozó eltérések alapján gondolhatunk esetleg arra is, hogy a kompozícióból két változat készült, de azt nem tételezhetjük fel, hogy a budapesti festmény a mezzotinto alapján készült volna, mivel akkor az ecsetet tartó bal kézzel az eredetit a másolónak kellett volna kiegészítenie. Képünk régi feliratának annál is inkább hitelt kell adnunk, mivel Johann Elias Ridingernek (1698—1767), Rugendas tanítványának, a kor kedvelt állatfestőjének és rézmetszőjének szintén maradt fenn egy olajfestésű arcképe Haidtól 1744-ből, tehát a Rugendas-kép keletkezésénél egy évvel későbbről.

8 A budapesti magántulajdonból származó és jelenleg Augsburgban őrzött festményről Bergmüller rajza után szintén jelent meg mezzotinto Haid művészarckép-sorozatában.

9 Az augsburgi és budapesti festmények méretbeli megegyezése és az a körülmény, hogy rajtuk az ábrázoltak szembenéznek, valamint a közös budapesti származás arra vallanak, hogy a festmények eredetileg párdarabokul készültek. Meg kell még említenünk, hogy a Rugendas-arckép felirata a Haid—Bergmüller-féle mezzotintóval megegyező módon 1741-ben adja meg a művész halálévét. Újabban ugyan Füssli 1742-es évét fogadja el az irodalom, de feltűnő, hogy Füsslinél a halál napja is tévesen szerepel. A kép régi feliratának egy részletével eddig még nem foglalkoztunk, s ez a külön sorban, más írással írott „G. 1666" adat. Vagy a születési év ismétlésének kell értelmeznünk (G = gebohren), vagy a kép egy korábbi őrzési helyére utal a leltári szám megjelölésével. Biztos, hogy a megjegyzés képünket egy nagyobb együttesből kívánta kiemelni. Leltári számnak az 1666 meglehetősen magas, inkább az első feltevés látszik valószínűbbnek. Mivel művészről van szó, családi galéria nem igen jöhet tekintetbe, inkább egy művészarckép-gyűjteményre vagy esetleg egy augsburgi kiválóságokat tartalmazó sorozatra kell gondolnunk. 6 Füssli, J. C., Leben Georg Philipp Rugendas und Johannes Kupezki. (Zürich 1758) 12. 7 Az arckép azonos ruházatban, fordított állásban Johann Gottfried Saiter (Seutter) rézmetszetében megjelent Füssli i. m. illusztrációjaként. s Olajfestmény, vászon. 66X48 cm. Städtische Kunstsammlungen, Augsburg. Inv.-Nr. 8610. A képre Dr. Hannelore Müller hívta fel figyelmemet, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki. 9 Thieme, U.—

Becker, F., i. m. XXVIII. (Leipzig 1934) 308.