Folia archeologica 17.

Rózsa György: Georg Philipp Rugendas budapesti arcképe

218 RÓZSA GYÖRGY Rugendas első arcképét 1701-ben egykori mesterének fia, az ifjabb Isaac Fisches (1671—1705) festette meg.

2 A mozgalmas beállítású és lendületesen megfestett képen elegáns öltözetű fiatalembert látunk, akinek mesterségére a bal kézben tartott ecset utal. 1730-ban keletkezett következő portréja, amelyet „fiúi tisztelettel" már saját fia, Christian Rugendas (1708—1781) metszett mezzotinto technikában a szintén rokon Johann Lorenz Haid (1702—1750) rajzát felhasználva.

3 A metszeten ovális kőkeretbe foglalt arcképen a festő ereje teljében jelenik meg előttünk.Talán az eredeti kompozíció korábban készült, mint a metszet, s ez magyarázza a megjelenés évében már 64 éves ember viszonylag fiatalos vonásait. A háttérben festőállványon rohamozó lovasokat ábrázoló festmény részletét láthatjuk, egyébként a feliratos talapzaton elhelyezett paletta és ecsetek is utalnak arra, hogy az ábrázolt festő. A harmadik — eddig ismert — hiteles arckép már a halálozás dátumát is feltünteti, tehát már Rugendas halála után kellett készülnie.

1 A mezzotinto lap, amely már a hírneves, öreg mesternek állít emléket, Johann Jakob Haidnak, a kor kiemelkedő művészeit bemutató sorozatában látott napvilágot. Haid, aki festő és rézmetsző volt egy személyben, festette a szignatúra szerint az arcképet és ő volt a lap metszője is. Az egész kompozíció viszont egy harmadik neves augsburgi művésztől, a főleg falképeiről ismert Johann Georg Bergmüllertől (1688—1762) származik (83. ábra). Itt is szerepel a háttérben egy Rugendas modorában visszaadott csatakép — mint attributum —, de most már az arckép és csatakép viszonya fordított, mint az előző képen. Most a csatakép mint valóságos jelenet került a kompozícióba, az arckép viszont kép a képben. A csatajelenetben balról az előtérből kuruc lovascsapat indul, hogy a háttérben egytornyú templommal jelzett település előtt folyó heves összecsapásba avatkozzék. Érdekes, hogy a mester művészetének illusztrálására éppen egy magyaros viseletű katonákat ábrázoló jelenetet tartottak alkalmasnak. Sajnos, a csatajelenetet eddig nem sikerült a mester egyik konkrét művével sem azonosítanunk, még leginkább nagyméretű mezzotintóinak néhányával mutat rokonságot.

5 A művész ovális arcképére, mintegy pajzsra egy, a csata lefolyását figyelő páncélos zászlótartó támaszkodik. Az arckép formája és elhelyezése a képben nem lehet véletlen. Önkéntelenül a mesternek az Itáliában élő németalföldi művészek Schilderbentjében (Malerbande) kapott melléknevére kell vele kapcsolatban gondolnunk, ami témáival összhangban „pajzs" volt. Balra az arckép mellett puttót látunk, bal kezében ecsettel, a jobban palettával. A bal kézben tartott ecsetet itt még lehetne a rézmetszés technikai sajátosságaiból következő tükörképes állással magyaráznunk, de mint már láttuk, ez az augsburgi és a budapesti festményen is jelentkezik. így ezt sem lehet véletlen körülménynek tartanunk. Rugendas életrajzából tudjuk, hogy a mester jobb kezének betegsége következtében a ballal is megtanult dolgozni, s ahogyan a kortárs életrajzíró ezt a körülményt fontosnak tartotta megemlíteni, mint a bajokon győzedelmeskedő erkölcsi nagyság bizonyí2 Städtische Kunstsammlungen, Augsburg. :

l Képe: Stillfried, H., Leben und Kunstleistungen des Malers und Kupferstechers Georg Philipp Rugendas und seiner Nachkommen. (Berlin 1879) címkép. 1 Tili eme, U.

—Becker, F., Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. XXIX. (Leipzig 1935) 178. 5 Stillfried, H., i. m. 331, 335—336, 338. sz.