Folia archeologica 17.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő, halálának egykorú ábrázolásai

214 cennerné wilhelmb gizella í Aitu-ctvt* 8i. ábra mert a török uralom és a felszabadító háborúk krónikájában jelent meg.

17 Zrínyit egy tisztáson terítette le a vadkan, jobbjában a korábbi ábrázolásokkal ellentétben ott van felemelt pallosa. Balról beszaladó szolgája rálő az állatra, míg jobbról gyors ügetésben két lovas közeledik. A kisméretű kép mestere tetszetős egészbe foglalta össze a megelőző metszetek legfontosabb elemeit. Zrínyi tragédiájának grafikus előadása arról tanúskodik, hogy az esemény híre már kellően kiszínezve érkezett meg a németországi városokba. Egy mozzanat azonban minden esetben hiányzik a képekből és tudósításokból egyaránt. A véletlen vagy szándékolt gyilkosság gondolata, Póka szerepének gyanúba fogása fel sem merült az akkori közvélemény előtt. Zrínyi hősiességét kívánták hangsúlyozni azzal, hogy egyedül akart megküzdeni a kivételes nagyságú vaddal, s ezért helyezték olyan távolra kísérőit a képen. A gyengébb kvalitású vásári rézmetszők követtek el kompozicionális hibákat, pl. a magányos fa alatt álló lovász figuráján, akit igazság szerint el kellett volna rejteni a csalit bokrai között. A XVIII. század elejének jobban átgondolt ábrázolásán már csak a fához kötött paripával találkozhatunk. Az Apponyi-gyűjtemény képének közelből felbukkanó szolgája esetében sem biztos, hogy személy szerint Pókát akarták volna bemutatni, akinek Bethlen Miklós kivételével a nevét sem említik. Az ábrázolások elég 1

7 Rézmetszet, 11,3 X 14,7 cm. „Der Neu-eröffneten Ottomannischen Pforten Fortsetzung..." (Augspurg 1701) 30. old., illusztrációja. OSzK. 502297. sz. — Reprodukálva : Széchy K., i. m. 166.