Folia archeologica 17.

Parádi Nándor: Későközépkori feliratos díszű cserépedények

160 PARÀDI NÁNDOR találunk, de az a véleményünk, hogy különbségei ellenére a pecsétdíszes tálakat készítő budai fazekasság hatása mégis felismerhető rajta. A cseréptál korongon, homokkal soványított agyagból készült (52. ábra ; 55. ábra 1). Sárgásfehér színű, belülről sárgásbarna mázas. Széles fenékrésze fölött egyenes falú teste kiszélesedik. Felső részében kisebb összeszűkülés után teste derékszögben megtörve vízszintesre alakított széles peremmel záródik le. Vízszintes pereme és kissé összeszűkülő teste találkozásánál a peremén széles, sekély, lekerekített peremének szélén pedig keskeny, mély hornyolat fut körben. Peremét sűrűn egymás mellett ferde vonalakból széles sávban, belsejét kétsoros, egészen kis négyzetekből álló, V alakú, mellette ferde, utána egyenes, majd ismét ferde vonalban elhelyezkedő rovátkolt csillagszerű bepecsételés díszíti. Pereme alatt a falában két átfúrt lyuk van.

1

8 Az előbbiekben ismertetett budai és esztergomi töredéket összehasonlítva a nagykanizsai tállal, azt látjuk, hogy peremének azonos ívelése van. Ebből nemcsak méretbeli, hanem részben formai hasonlóságra is következtethetünk. A különbség a budaihoz és az esztergomihoz képest kiegészített nagykanizsai tálunknál a perem szélének mély hornyolásában, kisebb fenékrészében, magasabb és erősebben kiszélesedő falában lehetett. Bepecsételt díszítéseinek a nagykanizsai várásatás többi bepecsételt mintájú díszedényével, főleg a több példányban előkerült cseréppohár töredékeivel összevetése részbeni egyezésükről győzött meg bennünket (53. ábra). A perem ferde vonalakból álló díszítése különböző sűrűséggel megvan a vékony falú talpas cseréppoharakon (53. ábra 1—3, 5—6; 55. ábra 2—5), a négyzetes mintát két pohár töredéken találjuk meg

1

9 (53. ábra 2—4 ; 55. ábra 4), míg a rovátkolt csillagszerű bepecsételés az egyik tál mázatlan faltöredékének sűrűbben alkalmazott bepecsételt mintájához hasonlít (53. ábra 7—8 ; 55. ábra 6). A minták részbeni egyezése arra enged következtetni, hogy cseréptálunk a bepecsételt díszű edényekkel és a kályhacsempék egy csoportjával

2

0 délnyugat Dunántúlon egy műhelyben készült.

2

1 A különbség főleg abban mutatkozik, hogy amíg a többi díszedény és kályhacsempe töredék mázatlan, vagy esetleg vörös festést találunk rajta,

2

2 addig tálunk belsejét máz borítja. Ez a körülmény viszont arra utal, hogy ebben a műhelyben a máz használatát ismerték és megpróbálkoztak alkalmazásával. Tovább vizsgálva a nagykanizsai díszedények bepecsételt mintáit, egészen közelálló megfelelőit a budai várpalota ásatásából előkerült díszedényekről ismerjük (54. ábra I—3), ami a budai fazekasság ösztönző szerepét meggyőzően mutatja. A tál peremén látható ferde vonalakból álló díszítés különösebb figyelmet érdemel. Mint ahogyan már utaltunk rá, a cseréppoharak falához használt pecsétlöt alkalmazták a tál peremének mintázásához. Megjelenésében ez a minta a bu1

8 A cseréptál 11 töredékből összeragasztott. Háromnegyed részében kiegészített. Jó megtartású. Magassága 10,6 cm, szájátmérő 31,3 cm, fenékátmérő 15,8 cm. Leltári száma 58. II. 56. (Nagykanizsa, Thury György Múzeum.) 1

9 Eltérés ennél a minta nagyobb mérete mellett abban van, hogy átlós vonallal négy cikkelyre osztották (53. ábra 2, 4). 2

0 ParddiN., FA 8 (1956) 164—166., XXXII. t. 3—6, XXXIII. t. 1—3. ; Ua., FA 13 (1961) 183—186., XXIX—XXX. t. 2

1 Ua., FA 13 (1961) 185. 2

2 Ua., FA 8 (1956) 165., XXXIII. t. 1.