Folia archeologica 17.

Horváth Béla: Az Árpád-kori falusi ház a korabeli törvények tükrében

AZ ARPAD-KORI FALUSI HAZ 133 ásott, lényegében helyhez kötött lakóház típus elterjedése feltétlenül a gazdasági életben végbement változás eredménye. Amikor a földművelés került már előtérbe, általánossá vált egy szilárdabb, állandóbb jellegű épülettípus. A XIII. század végére pedig a jobbágyság körében feltétlenül a földművelés jelenti a főfoglalkozási ágat, természetesen ahol erre a megfelelő körülmények adottak voltak. A XIII. századi törvényekben szereplő, földbe mélyített jellegüket tekintve hasonló házak kerültek elő, többek között a Tiszalök—Rázompuszta-i

1

1 és a tápéi

12 ásatásokon. Láthatjuk tehát, hogy a XIII. századi forrásokban leírt és az e korból feltárt falusi háztípusok megegyeznek egymással. A korábbi történeti adatok is feltehetőleg azért nem támaszthatók alá anyagszerű bizonyítással, mert a régészeti kutatások során még nem sikerült az írásos emlékekben említett építmények nyomára bukkanni. Igazoltnak látszik tehát az a feltevés, hogy a történeti írásos emlékek segítséget jelentenek az Árpád-kori falusi háztípusok kutatásában, sőt ezen túlmenően az Árpád-kori társadalom minél világosabb és a valósághoz közelebb eső bemutatásában. A történeti források használata indokoltnak látszik bármely középkori kutatási területen, de figyelembe véve az Árpád-kori falukutatás jelenlegi helyzetét, fokozott mértékben tűnik hasznosnak a korabeli írásos emlékek felhasználása. HORVÁTH BÉLA tés kifejezés előfordulása arra enged következtetni, hogy a fában gazdagabb területeken a fa, cserje stb. mint építési alapanyag már használatos volt a korai Árpád-korban is. Ottó freisingi püspök említett útleírása ugyancsak a fából készült házak meglétéről beszél. Természetesen a gyújtogatás és porráégetés kifejezés nem egyértelműleg fejlett gerenda, vagy hasonló építkezésre utal, valószínűbbnek látszik — mivel feltehetőleg falusi épületekről van szó —, hogy az Árpád-kori falusi házaknál felhasznált fa, cserje stb. könnyen gyúlékony építőanyagra gondolhatunk, mely építési alapanyagok meglétét a régészeti kutatások is bizonyítják, ugyanakkor nem lehetetlen, hogy a régészetileg csak a legutóbbi ásatásokon (Fonyód—Bélatelep) bizonyított gerendaszerkezetű háztípusokra is utalhatott a három történeti adat. Mindenesetre az említett két törvény és Rogerius leírása alátámasztja azt az egyébként már ismert feltevést, hogyha nem is egyforma felhasználásban — gerendaszerkezet, vagy csupán fa tetőszerkezet —-, de számolnunk kell fa, vagy egyéb növényi eredetű építési anyag felhasználásával az Árpád-kori falusi építkezéseken. 1

1 Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 49—55. 1

2 Horváth В., Magyarország Árpád-kori falusi háztípusai és közép-európai kapcsolatai. Szakdolgozat. (Bp. 1963) 31—44.