Folia archeologica 17.

F. Petres Éva: A mányi eraviscus temető

A MANYI ERAVISCUS TEMETŐ 99 32. ábra A temető időmeghatározása szempontjából a leginkább kor jelzők a terra szigilláta utánzatú tálak. A 2. sír planta pedisszel díszített tálja, az 5. sír festett, a 6. sír levélbélyegzős tálja mind terra szigilláta formát utánoz. Az itáliai és délgalliai terra szigilláta tálak utánzatai, mint fentebb tárgyaltuk, Domitianus és Traianus, egy esetben Claudius éremmel együtt került elő pannóniai sírok anyagából. Még ha figyelembe is vesszük, hogy ezek a darabok mind délebben (Ptuj, Stenjevac), olyan területen fordultak elő, amely gyorsabban romanizálódott, akkor is a terra szigilláta formát utánzó edények használata területünkön az i. sz. I—II. sz. fordulójára esik. A temető használatának felső határát és egyben a hozzávetőlegesen legpontosabb időmeghatározását, a csokor alakú hbula adja, ha a táci kövön való ábrázolását vesszük alapul: a II. sz. húszas évei. Az i. sír együttese (fésűs fazék, lándzsa, kés) az egyetlen, amelynél felmerülhet annak a lehetősége, hogy nem tartozik az időben és jellegben egységes (i. sz. I—II. sz.) temető sírjaihoz. Mindhárom melléklet olyan darab, amely a LT D periódusban éppen úgy megtalálható, sőt — külön egységként vizsgálva — nemcsak típusai, de összetétele alapján is oda osztanánk be. Azonban mindhárom tárgy később is, az i. sz. I—II. sz. fordulóján is készülhetett és a kora-császárkori bennszülött sírok anyagában is előfordul. A halomsíros temetkezésekben (Alsószentiván 5. halom), vagy a II. sz. második harmadára datálható halimbai temető I. sírjából ismerünk lándzsa mellékletet. Ha korban nem is, fegyver melléklete