Folia archeologica 16.
Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról
HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL 93 hanem igen ősi, még a honfoglalás korából eredő elnevezések ezek, amelyek a temetőkben felállított nemzetségi bálványokra utalhatnak. Árpád-kori okleveleinkből, határjárásokból is ismertek a Bálvány, Bálványos nevű határrészek, sőt Bálványos nevű falut is említenek forrásaink. 7 3 Talán az sem véletlen, hogy a szalmatercsi temető a Fehérló-dűlőben feküdt. 7 4 A fentebbi adatok arra engednek következtetni, hogy a temető egyben áldozó hely is volt, éppen ezért érthető, hogy a kereszténység terjesztői igyekeztek megtiltani a pogány temetők 7 5 használatát. A bodrogszerdahelyi temető hazánkban eddig az egyetlen ismert honfoglalás kori ún. köves kurgános temetkezés. 7 6 Az ásatás eredményeit a közelmúltban Erdélyi István ismertette, 7 7 ő foglalkozott behatóbban a különleges temetkezési móddal is, itt részletesebben csak a 3. sírról szólunk, amelyből a tarsolyzáró készlet előkerült: A váz „sziklaágyban feküdt", alája 10 cm vastag földréteget terítettek. Felül a sír nagyobb, majd lejjebb fokozatosan kisebbedő kövekkel volt takarva. Benne férficsontváz feküdt délnyugat-északkeleti irányításban. íjjal, nyilakkal, lába közé fektetett tegezzel volt elföldelve. A váz mellett jobbról függesztőfüles szablyája, vaskése. A sírban talált állatcsontból ítélve ételmelléklettel is ellátták. A lábfejeknél előkerült kengyelek, hevedercsat és zabla a bizonysága, hogy nyergét és lószerszámát is vele temették. A sírban — a felsoroltakon kívül — még egyetlen haj karika volt. A medencétől jobbra, a szablya keresztvasa alatt feküdtek a tarsoly maradványaként annak veretei (30. ábra), és a tartalmából megmaradt csiholó, kova, fenőkő. A medence mellett, a tarsoly felső csücskének megfelelő helyen bőrre valló elszíneződést észleltek. A tarsoly veretei közül legjellegzetesebb az a négyszögletes bronz öntvény, amely a tarsolynak a bújtató körüli részét védte. 7 8 Ez a csúcsára állítva volt a tarsolyra szerelve, a bújtató nyílása is így, átlósan van kiképezve. A nyílást négy összeérő szív alakú keretbe zárt palmettacsokor veszi közre. Hátoldalán a sarkaiban és oldalainak közepén egy-egy, vagyis összesen nyolc szegecs. (Mérete: természetes helyzetében mérve, vagyis átlós irányban = 4,6 X4,6 cm. A közepén levő áttörés = 1,4 xo,8 cm.) A sírleírás szerint : „A bújtatón 12 kis veretből és egy szíjvégből álló sor ment keresztül. Ezek szorosan egymáshoz feküdtek." 7' 1 Bár a leltárkönyvi bejegyzések is csak a ténylegesen meglevő 10 veretet tüntetik fel (kérdés persze, hogy a külön tételbe vett bújtatóverethez hozzározsdásodott darabokat beleszámították-e), 8 0 7 3 Vö. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi L. I. (Bp. 1902) 590., Uo. X (Bp. 1908) 492—493, 508—509. 7 4 Patay P., Nógrád megye régészeti emlékei. Nógrád megye műemlékei. Magyarország Műemléki Topográfiája III. (Bp. 1954) 28. (Itt igazítja ki Patay a leltárkönyvben szereplő téves lelőhelymeghatározást); Ua., Arch. Ért. 84(1957) 60. 7 5 A határjárásokban „pogányok temetője" helymegnevezést is találunk. A pannonhalmi Szent Benedek-rend ... I. 630. 7 6 L. László Gy. ásatási jelentését: MNM Adattár 93. В. II. 7 7 Erdélyi /., A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve i. h. (Sajtó alatt) 7 8 Uo. 7 9 L. a bodrogszerdahelyi ásatási dokumentációban, a Méri István által kitöltött sírlapon. MNM Adattár 4. В. I. 8 0 MNM népv.-kori leltárkönyve 10/1941.17.(afúggesztőszíjveretei), 101941.18. (a nagy bujtatóveret).
