Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL 91 28. ábra szügyelő díszeknek a tarsolylemezek művészeti körével való szoros kapcsolatára."

4 A tiszanánai tarsoly előlapjának karcolt mintáját (27. ábra) László Gyula gondos tanulmányozással rögzítette rajzban, fáradozásáért ezúton is hálás köszönetet mondok. A minta értelmezése nem könnyű feladat, hiszen felületes szemlélő számára véletlen karcolódásnak is tűnhetnek a kusza vonalak. Alapos megvizsgálásával azonban sietős kézzel, de tudatosan húzott erőteljes karcokat látunk, amelyeknek ziláltsága és szabálytalansága elárulja, hogy a rajz nem díszítő szándékkal készült. A vékony, alig bemélyedő vonalak még közelről is nehezen láthatók, és éppen sekély mélységük miatt festékkel való kitöltésre sem voltak alkalmasak. Nem tekinthetjük a minta poncolást előkészítő felvitelének sem, hiszen ez a rajz kidolgozva sem adhat arányos, tetszetős mintát. László Gyula figyelmeztetett arra a minta elemzése során, hogy alighanem olyasféle mágikus értelmű rajzot kell benne keresnünk, amely gyakori a permi tálakon,

6

5 és feltűnik a mi gégényi ezüstcsészénk

6

6 belsején is. Tarsolylemezünk esetében még leginkább arra gondolhatunk, hogy a serdülő ifjú férfivá avatásakor karcolták rá az átnyújtandó tarsoly lapjára varázsos szavak kíséretében. Nem kidolgozott rajz, hanem a felövezési szertartáson

6

7 elhangzó bűvös szöveg ritmusára keletkezett gyors vázlat. Az ábrá6

4 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. 84. 6

5 S^mirnov, Ja. /., Vosztocsnoje szerebro. (S.-Peterburg 1909) XVII. t. 40., LVIII. t., XCI. t. 167., CXVI. t. 294. stb. 0

6 László Gy., Kolozsvári Márton és György szobrának lószerszámja. Az ETI Évkönyve 1942. (Kolozsvár 1943) 159—160., XIV. t. I. 6

7 A férfivá avatás felövezéssel történhetett. Vö. László Gy. A honfoglaló magyar nép élete. 273.