Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

88 D

IENES ISTVÁN ték a halottakat. E temetők tehát összetartoznak, egy szálláson élő, különböző származású, jövevényekkel kiegészült, egymással függőségi viszonyban álló közösségek nyugvóhelyei. Honfoglalóink vérségi kötelékektől mindinkább függetlenedő társadalmáról valóságos képet csakis úgy kaphatunk, ha e temetőket ilyen összefüggésben vizsgáljuk. Egyre több régészeti adat szól amellett, hogy e temetkezési (és ebből következően: települési) rend általános volt körükben, ilyen szétszórt csoportokra tagolódó temetőkre gondolhatunk ott is, ahonnan ezeknek egyelőre csak egy-egy részletét ismerjük. Az egymás közelébe telepített temetők általában egykorúaknak látszanak, ugyanabban az időszakban nyitották és telepítették be azokat. Kenézlőn is a különböző sírokban (11, 14, 37, 45) lelt, de egytől-egyig a IX. század végén és a X. század első felében vert érmek

41 a két — feltehetően különálló — temető, illetve azok sorainak egyidejűségéről tanúskodnak. A karcolt díszű tarsolylemez (24. ábra) a második, azaz a Fettich-féle ásatás alkalmával került elő, a sor közepére temetett — vagyis a kis közösség vezetőjének, a családfőnek tartható — férfi sírjából (28. sír).

4

2 Ezüstből készült. Felül a két szélén és közepén, valamint középen alul 1,3 cm átmérőjű rozetták, szélein körben félgömbfejű szögek, amelyek eredetileg az antimon tartalmú réz hátlaphoz

4

3 erősítették a díszlemezt. Méretei: m =11,5 ; sz = 8,4 (felül), 10 cm (alul). Igen rossz állapotban került elő és a sérült, hiányos lemezből azóta újabb apró töredékek váltak le. További rongálódását úgy akadályoztuk meg, hogy a lemez alakjának megfelelő celluloid lapra erősíttettük fel. Az egykori és mai állapota közötti különbséget lemérhetjük, ha az itt közölt fényképet (24. ábra) összevetjük a Fettich által közzétett régi felvétellel.

4

4 A lemez gondosabb megtisztítására is csak mostanában, az 50-es évek legvégén került sor, ekkor derült ki a csak apró képekről

4

5 ismert és díszítetlenként

4

6 kezelt lemezről, hogy felületét töredékes voltában is jól kivehető karcolt minta ékíti. A lemez hiányai, rétegesen leváló, lepattogzó felülete miatt — amely különösen a lemez alsó részén a nem eléggé mélyen bekarcolt mintát is ledobta — a mintázat ugyan már nem állítható helyre pontosan, de annak rendszere, felépítése még nyomon követhető. Ujjáalkotását, a minta kiegészítését (25. ábra) László Gyula volt szíves számomra elkészíteni. A lemez felső felében a középpontból kétfelé ágazó, majd ívelten felemelkedő inda van, amely két — egy a lemez sarka felé hajló húsosabb és egy karcsúbb, rövidebb, a lemez belseje felé visszakanyarodó — levélre bomlik szét. Közöttük felmagasodó, alul teltebb, majd összeszűkülő és aztán széttáruló, tetején ívvel lezárt díszítőtag. A lemez alsó felén nagyjából hasonló minta ismétlődhetett, de a szélesebb tér kitöltésére az oldalsó indának itt két befelé nyúló, a fentieknél testesebb levele van. Az alsó térfél középső részének mintája csak nyomokban ismerhető fel. A tarsolyon fellelhető díszítőelemek ismertek honfoglalás kori emlékanyagunkból: pl. az ellentétesen hajló, nyúlánk, kettős levélminta tökéletes megfele4

1 Huszár L., Acta Arch. Hung. 5(1955) 82—84. 4

2 Fettich TV., Arch. Ért. i. h. 84. 4

3 Ua., A honfoglaló magyarság fémművessége. 81., 6. j. 4

4 Ua., Arch. Ért. i. h. 81., 54. kép 2. 4

5 Lássjó Gy., A honfoglaló magyar nép élete. VIII. t. 4

0 Csallány D., Acta Arch. Hung. i. h. 282.