Folia archeologica 16.

Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról

HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL A honfoglaló magyarok viseletének, felszerelési tárgyainak tanulmányozása sokszor a társadalmi, történeti kérdések felderítéséhez is segítséget nyújt. Több dolgozatunkban foglalkoztunk már honfoglalóink övével, megfogalmaztuk a varkocsokba font korongokról tett megfigyeléseinket, készülőfélben van a rozettákkal ékes női ruházatról, veretes díszű ingekről szóló tanulmányunk — itt most az öv legfőbb tartozékához: a tarsolyokhoz fűznénk néhány észrevételt, arra gondolván, hogy olyan újabb szempontok is felvetődnek, amelyek őseink egykori életéről való ismereteinket kiegészítik. i. Az öv és tarsoly jelentősége honfoglalóinknál László Gyula az avarkori övekről azt írja, hogy az övveretek tamgaszerű jelei, illetve — a késő avarkorban — azok díszítőelemei a származást, a nemzetséghez való tartozást fejezték ki, a veretek meghatározott fémanyaga és száma pedig méltóságot jelölt.

1 A régészeti anyag alapján úgy tűnik, hogy a honfoglalás korára az öv származás- és rangjelző szerepének hagyománya megszakadt: az övveretek úgy megszaporodtak, hogy a szíjat teljesen befedték, felületüket pedig egységesen növényi minták díszítik. Ä fémértéknek egykori, a rangra utaló jelentősége elhalványult, bár az általánossá váló ezüstből készült, aranyozott veretek mellett a szegényebbeknél bronz veretsorokat is találunk (aranyozással, ezüstözéssel vagy anélkül), sőt a színaranyból való besztereci veret

2 sejteti, hogy a legrangosabbak aranyveretes öveket is viselhettek. Csak elvétve akad olyan díszítmény az öveken, amely a nemzetséghez való tartozásra, a totemősre utalhatott, pl. a karosi madáralakos veretek

3 (jelenkori keleti öveken is gyakoriak a madárra emlékeztető ékítmények

4), a csornai ökörfejes (?) szíj vég,

5 lehetséges azonban, hogy ezek is csak díszítő célzattal kerültek a szíjra. A történeti források mindamellett nagy jelentőséget tulajdonítanak az övnek a honfoglalással egyidőben, sőt jóval utána is. Az öv az előkelőbb szabadok méltóságának jelvénye, akit megfosztanak szabadságától annak övét is elveszik, imádkozáskor, áldozat bemutatásakor, a kánnak kijáró tiszteletadáskor, a kánnak méltóságába való beiktatásakor lecsatolt, nyakba akasztott, vagy vállra vetett övvel 1 László Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société <-es avars. AH 34. (Bp. 1955) 158—185. - Hampel J., Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp. 1907) 104. 3 Fellich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21. (Bp. 1937) CXXX. t. 33—34, CXXX11I. t. 6—7. 4 Sirelius, U. F., Die Handarbeiten der Ostjaken und Wogulen. JSFOu 22(1904) 57. 5 Hampel/., A honfoglalási kor hazai emlékei. (Bp. 1900) 559., XXI. t. 15.; L. még a debreceni DériMúzeum ökörfejes (?) honfoglaláskori aranyveretét : Löfkovits A.—Zoltai L., DMÉ 1909. 27.