Folia archeologica 16.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1963. évi munkájáról

2Ü2 KOREK JÓZSEF A visegrádi Mátyás Király Múzeum a királyi palota rommezejének, az alsóvári erődrendszernek a helyreállításával évről-évre új eredményeket ér el. Az 1963. évi feltárási munka az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállítási tervének megfelelően folyt le, s így a külső kaputorony körüli szelvény és a lakótorony bejárati részének rendszeres feltárására került sor. Az ásatások igazolták, hogy a vár e fontos területe a XIII. századtól kezdve be volt építve. A kaputorony melletti terület beépítése különösen a török megszállás alatt volt intenzív, amelyet a tíz lakóépület, 25 gabonás-, illetve hulladékverem jelez. A Visegrád területén folyó beruházási program előkészítése közben 15 helyen folyt leletmentés, amelyek közül a legnagyobb a 11. számú közlekedési út átépítésével jelentkezett. E munka során tisztázódott a palota fő szennyvízcsatornája alagútrendszerének nyomvonala. Előkerült a palotához vezető út egy szakasza és közvetlenül a Dunaparton egy 23 X x 6 m alapterületű, XIV. századi gazdasági rendeltetésű épület, amely valószínűleg hajójavító műhely volt. A Várkertdűlőben tovább folyt a mentési munka, 3 római kori és 8 középkori ház került kibontásra. Az Országos Műemléki Felügyelőség megkezdte a palota és a rommező teljes helyreállítási tervének előkészítését. Eddig elkészült az új alaprajzi és homlokzati felmérés. Az alsóvár lakótornyának, a Salamon-toronynak helyreállítási munkái ez évben is előrehaladtak, elkészült a déli falrész. Az itt elhelyezett lépcsőház és a nyíláselzáró szerkezetek beépítésével a lakótorony közelebb került ahhoz, hogy a nagyközönség részére megnyithassuk. A múzeum a Középkori művészet, A gótika századai, a Mátyás király kincsei Visegrádon c. kiállításaival és az új szerzemények bemutatásával jelentős élményt nyújtott a helyi üdülőknek és turistáknak. A múzeumot 142 816 látogató kereste fel, közöttük 16 160 külföldi; 1790 tárlatvezetést tartottak, 9 előadáson 667 látogató vett részt. A sárospataki Rákóczi Múzeum munkáját a múzeumi munka tartalmi gazdagodása, a személyi ellátottság javulása, jobb munkakörülmények kialakítása jellemezte. A múzeumhoz nyert kinevezést Molnár Vera művészettörténész-régész, s ezzel a vár feltárásával kapcsolatos feladatok gazdát kaptak. Az 1963. évi feltárások közül a Lorántffy-szárny és a Vörös-torony közötti terület, illetőleg a belső udvar kutatása alapvető régészeti, történeti és művészettörténeti eredménnyel zárult. A Lorántffy-szárny és a Vörös-torony közötti szakaszon újabb helyiségek kerültek elő, és előkerült a Vörös-toronyba vezető hídszerkezet tartozéka is. Az Országos Műemléki Felügyelőség tovább folytatta ott évek óta tartó munkáját, és jelentős mennyiségű föld elhordásával kezd kiszabadulni a Vörös-torony. A bodrogparti oldal tereprendezésével kialakul e rész végleges formája. Elkészült az 1962. évi ásatással feltárt alsóvári bástyák műemléki bemutatása, helyreállítása. Megtörtént a külső kazamaták állagmegóvása, és a világítás megoldásával újabb részek mutathatók be a közönségnek. A múzeum gyarapodása régészeti, néprajzi és helytörténeti vonatkozásban is jelentős volt. Megindult a műtárgyállomány szakszerű konzerválása, amelyből a bútoranyag helyreállításának megkezdése a legkiemelkedőbb. A tervezett új, állandó kiállítás elkészülését a még elvégzendő felújítási munkák, az elavult vízvezetéki rendszer felszámolása akadályozta. A kiállítás elmaradása előnytelenül befolyásolta a múzeum népművelő tevékenységét. Időszaki kiállításai csupán a helybelieknek nyújtottak új ismereteket. Az év folyamán 789