Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

•280 FEJŐS IMRE ható az egykori magyar magánkézben lévő legnagyobb szabású gyűjteményekhez, minőségben — Bellini, Giorgione, Veronese remekeivel — egy színvonalon állt azokkal. Az új épületbe a Pyrker-képtár került elsőnek beszállításra, és Kiss Bálint rendezésében, mindössze 47 forint költséggel, 1846. március 19-én, a nádor nevenapján, megnyílt a főváros első nyilvános festménygyűjteménye. Katalógusa, a múzeum első magyar nyelvű vezetője, még ugyanazon évben megjelent Mátray Gábor tollából. Mind a művészi élet, mind a múzeum további fejlődése szempontjából fontos esemény a Pyrker-képtár megnyitása. Az ország szívében ekkor tárult fel először a festők és a közönség előtt egy valódi művészi értékkel bíró, ízlésfejlesztő gyűjtemény, és most történt, hogy a festészet megkapta a hivatalos megbecsülés és elismerés pecsétjét, aminek hatása nem maradhatott el a rangtartó régi világban. Másfelől a képtár felállítása felszámolta az egész magyar múzeumügy kezdeti, egyoldalú könyvtári-levéltári és archeológiai-numizmatikai érdeklődését és ösztönt adott a hazai festészet alkotásainak egybegyűjtésére. A Nemzeti Múzeum képtárának megteremtése Kubinyi igazgatóságának egyik leggyümölcsözőbb tette. Benne kell látnunk a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Történelmi Képcsarnok megalapozóját. 1845 tavaszán szervezte meg a József nádor Képcsarnok Alakító Egyesületet, kifejezetten azzal a céllal, hogy az a múzeum mellett működve, a nádor hivatali működésének félszázados fordulójára, 1846. november 11-re megnyitható legyen a magyar galéria. Az egyesület 1848. július 31-ig 902 tagot toborzott, akiknek ötforintos rendes tagdíjaiból és 50 forintos alapító tagságából 995 5 forint jött össze. Befolyt még 891 személy öt forintnál kisebb, néha csak krajcárokat kitevő, szegénysorsúak adományából 1058 forint. A legnagyobb összeget, 200 forintot Majláth György országbíró, az egyesület főpártfogója és Haulik György püspök adta. Kopácsy prímástól és Esterházy Pál hercegtől már csak 150 forint tellett. Festményadományokkal is főleg a középnemesség és a városi polgárság gyarapította az alakuló gyűjteményt. Az első adományt, Barabás Miklós Vándor oláh családját, a Pesti Polgárőrség nyújtotta át. 1850-re 29 magyar festő 52 alkotását szerezte meg az egyesület, ami nem lekicsinylendő szám, ha meggondoljuk, hogy negyedszázaddal előbb, az angol kapitalizmus virágkorában, a londoni National Gallery 48 festménnyel alakult. A múzeum termeinek bebútorozását sokáig akadályozta pénzhiány. Az építkezésnek 1838-ban 400 ezer forintban meghatározott költségvetését nem sikerült betartani, végeredményben 612 946 forint 53 krajcárt tett az ki. A múzeumi alap kimerült, 5 és 6%-os kamattal terhelt köcsönöket kényszerült igénybevenni. A berendezésnél elsőbbséget a könyvtár kapott. Egyelőre négy termet szereltek fel olajmázolású puhafa bútorokkal. Az Érem- és Régiségtár berendezése egy főúri kastély ócska konyhaszekrényeiből került ki, a fegyvereket zöldre mázolt lécekre tették, az edényfélék gyalulatlan deszkapolcokra kerültek. A már 90 ezer példányra menő éremanyagból új tárlók híján csak a Széchényi-féle gyűjtemény kerülhetett bemutatásra. Nagy súlyuk miatt a pannóniai kőemlékeket nem lehetett az emeleten felállítani. E száznál többre menő — Kubinyi szavával élve — „tudományos kincs" a pincékben hevert. Elhelyezésére az Ötpacsirta utca (Pollack tér) mentén az igazgató árkádsoros lapidáriumot szeretett volna emeltetni, — ha lett volna arra fedezet.