Folia archeologica 16.
Szakács Margit: A „cinkotai magyarok”
2 02 S Z А К А С S MARGIT vánja a forradalmat" — írja Madarász. S az 1861—1865 közötti néhány év, melyet somogyi birtokán gazdálkodva töltött, egyre jobban meggyőzte őt arról, hogy a középnemesség nagy része mennyire eltávolodott a reformkor és a szabadságharc korának nagy liberális eszméitől, meggyőzte, hogy az „alkotmányos szabadsághoz hű, régebbi barátai" közül is sokan „vágyták a kiegyezhetést áldozatok árán is". Élesen látta ezt a folyamatot, amelyről így ír: „Két év megtörte a kisebbés középbirtokosokat, kik . . . mindig elől jártak. Másik két év azokat, kiket évtizedek nem ingathattak meg. S így a nép, a nemzet zöme megfosztatván természetes vezetőitől, csoda-e a lesben álló hatalom és hű csatlósai elérkezettnek látták az időt a nemzet megpuhítására .. ." 1 8 Az 1865-ös országgyűlés december 10-én ült össze. Itt már határozottan szétvált pártok voltak. Madarászék végleg leváltak a Tisza-Ghiczy vezette, „pecsoviccsá" váló balközépről. Mintegy húsz képviselővel ezután alakult meg a szélsőbaloldal pártja. Kapcsolataikat teljesen megszakították a balközéppel, értekezleteikre sem jártak, összejöveteleiket hol az egyik, hol a másik képviselőtársuknál tartották. A hét képviselő első együttes fellépésére az 1866. február 24-i alsóházi ülésen került sor. Itt a felirati vita s Deák feliratának elfogadtatása volt napirenden. Madarász a felirati javaslat szavazat alá bocsátását kérte. A szavazat felállással történt. A felirat mellett feláll az egész ház, ellene hét a legszélső baloldalon. 1 9 A „rengeteg többség" szavazata után az elnöknek ki kellett volna mondani a végzést, de az az ellenpárt javaslatára követelte az ellenpróbát is. A szavazás alatt — írja Madarász — ,, . . . mi 20-an 30-an ülve maradtunk. Vannak, kik a nagy többséggel szembeszállni nem szeretnek. Azt vettük észre, hogy elvtársaink közül néhányan a zaj alatt kisompolyogtak, később, hogy többen ülve maradtak. Az elnök kérdi ekkor, «kik nem fogadják el a feliratot?» Ekkor álltunk fel mi heten, én, László Imre, Kállay Ödön, Csanády, Patay, Válly és Vidacs." Mindezt persze az ellenpárt gúnyolódása kísérte, amelynek a hét képviselő a jövőben még jobban kereszttüzébe került. 2 0 A szélbal mint párt egyöntetű fellépésére ugyanezen év június 1 i-i ülésen került sor, amikor az ínség ügye került a parlament elé. Kállaynak ez ügyben benyújtott indítványát jelöli ennek a lépésnek Madarász. Az indítvány helyesen tárja fel azt az összefüggést, amely ennek a problémának a végleges megoldása és az alkotmányos szabadság visszaállítása között fennáll. A szélbal képviselők az 1865—68. évi országgyűlésen (108. ábra) a közös ügyek tárgyalásánál támadták leghevesebben a kiegyezés készülő művét. A közös ügyek legszenvedélyesebb támadója Madarász József volt, a szélbal olyan jeles személyei mellett, mint Böszörményi és Simonyi.De csoportunk többi tagjai is éles szavakkal ítélték el az uralkodó osztályok készülő megegyezésének ezeket a pontjait. Nézetük szerint csak az uralkodó közössége ismerhető el, a közös ügyek és azok közöá kezelése, lemondás az állami önállóságról. A maroknyi kisebbség szavát azonban elnyomta a megalkuvásra mind jobban hajló, Deák vezette többség szava. A „magyartalan magyarok" s a „conservatívok tábora" kárörvendve hirdette, 1 8 Madarász /•> m- 3491 9 Uo. 556—57.; Országgyűlési Emlékkönyv 1866. (Pest 1866) 514. 2 0 A Deák-párt tagja több mint 200 képviselő volt, a balközépé közel 100, a szélbalé kb. 20. — A hét képviselőt, mint a párt vezetőit, „hét vezér"-nek, „hét görög bölcs"-nek gúnyolták, hasonlították a hét sovány esztendőhöz, a göncölszekérhez stb.
