Folia archeologica 16.

Lengyel Irina: A fazekaskorong megjelenésének kérdése a Nagyalföldön

A FAZEKASKORONG MEGJELENÉSÉNEK KÉRDÉSE A NAGYALFÖLDÖN A Kárpát-medence történetében az i. е. I. évezredben sajátos helyet foglal el a Nagyalföld. Az első ezredév derekán ezen a helyen olyan kultúra alakult ki, amely a szomszédos egyidejű kultúráktól sok tekintetben eltér. Bármennyire igyekeztek a régészek ezt a kultúrát felderíteni, igyekvésük nem járt kielégítő eredménnyel; ezt elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy az írott kútfők hiányában egyedül rendelkezésünkre álló forrás : a régészeti kutatás, nem elegendő. A kultúra eredetének belső időrendi kérdései nem tisztázottak, a lakosság etnikai összetétele vitás, és az irodalomban egyetlen egyszer sem vetették fel a lakosság társadalmi viszonyainak és gazdasági helyzetének kérdéseit. Ezekkel a kérdésekkel nem merülnek ki ennek a kornak megoldatlan problémái, ha meggondoljuk, hogy a szóban forgó időszak négy-öt évszázadra terjed, arra az időszakra, amely alatt a vas a lakosság mindennapi életébe is bevonult, és amikor a legfontosabb fegyvereket és eszközöket vasból kezdték előállítani. A kultúra külső időrendjének keretei csak nagy vonalakban rajzolódnak ki: az i. е. VI. évszázadtól a III/IX. évszázadig.

1 A rendelkezésünkre álló anyag kizárólag temetőkből került elő, de ezeket a temetőket sehol sem tárták fel teljesen. Egyedüli kivétel a hódmezővásárhely— fehértói telep.

2 Kerámiája után ítélve azonban ez is már inkább a La Tène korszakhoz tartozik. Ezt a kultúrát a hallstatti kultúra szkíta vagy vekerzugi csoportjának nevezzük. Az első elnevezése onnan ered, hogy a sírleletek között gyakran fordulnak elő szkíta elemek. A második elnevezést a szentes—vekerzugi temetőben végzett ásatás nyomán Párducz Mihály vezette be a közhasználatba. Az ebből a temetőből előkerült anyagot a Hallstatt С-—D kultúrához tartozó szomszédos területek leleteihez hasonlíthatjuk ugyan, de Párducz Mihály nézete szerint a szóban lévő kultúránál a szkíta elemeken felül a trák és illír tényezőket is figyelembe kell vennünk; ugyanakkor e csoport, valamint a szkíta, trák vagy illír csoport kultúrája között teljes párhuzamot nem vonhatunk. Ami a kultúra területi elterjedésének meghatározását illeti, a szerző rámutatott arra, hogy eléggé zárt jellegű, mert felöleli a Nagyalföldet, részben átterjed a Kisalföldre és átnyúlik a Felvidékre, de a Dunántúlra már nem jut át,

a sem más szomszédos területre nem terjed ki. A Kárpát-medence többi kultúrái között ennek a kultúrának sajátos jellegét egyfelől a temetkezési szokások, másfelől a sírmellékletek adják meg. Ebben a tanulmányban nem foglalkozunk valamennyi jellemvonással, amely ezt a kultúrát 1 Párduc^ M-, Acta Arch. Hung. 4(1954) 75. — alsó kronológiai határ. ; Nagy T., BpR 19(1959)126. — felső kronológiai határ. 2 Párducz M., Arch. Ért. 1944—45. 62—75. 3 A Balaton vonalától északra a Dunáig terjedő területen csak szkíta befolyás figyelhető rr.eg: Párducz M., Acta Arch. Hung. i. h. 61.