Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

228 M I H A LI К SÁNDOR mia legtökéletesebb és legművészibb műfajára, tényleg porcelánkészítésre szolgáló gyárat óhajtott-e létesíteni, avagy mégsem a királynő porcelánjaival hanem az uralkodónő férje által alapított holicsi fajanszgyárral kívánt versenyre kelni. Amint arról a királynő nagyhatalmú kancellárja 1761-ben írt memorandumainak egyikéből értesülünk, Kaunitz komolyan aggódott, hogy „céltudatos támogatás nélkül az akkori Magyarország az örökös tartományok fölé kerekednék, s ezzel az egész Monarchia jóléte kerülne veszélybe". Maga Mária Terézia is, kissé későbben (1763-ban) e szellemmel azonosította magát, amidőn a gazdasági tanács elnökének azt írta, hogy Magyarországnak lópokróc, pamutszövet, vitorlavászon és egyéb ilyesfajta gyárakat, tehát csupán olyanokat engedélyezzenek, amelyek az örökös tartományoknak nem ártanak. Elképzelhető, szinte minden valószínűség szerint hihető, hogy Esterházy Pál Antal hercegnek, az aranygyapjas rendje által „a királynő unokatestvéré"-vé vált főúrnak, lényegesen könnyebb helyzete volt, s talán az akkori országban éppen neki lett volna módja tényleg áttörni e merev álláspontot és valóban porcelángyárat létesíteni, saját kezelésében fenntartani. Bizonytalan, ismeretlen előttünk, hogy elképzelése szándék, terv maradt-e csupán, avagy bizonyos mértékben tetté valósult. A jelek azt sejtetik, hogy amikor a herceg 51 éves korában két év múlva sírbaszállt, vele együtt a „Berzellain Fabrique" ügye is eltemetődött. Noha a lakompaki és a lánzséri dologról rövid értesülésünkön kívül semmi mást nem tudunk, számon kell tartanunk a híradást mégis, hiszen a magyar gyári kerámia múltját felderítő kutatás, még a részletek tisztázása terén is csak a legelső lépéseknél tart. II. A FAJANSZGYÁRTÁS ELSŐ PRÓBÁLKOZÁSA TATÁN Amíg herceg Esterházy Pál Antal Lánzséron próbálkozik porcelángyárát állandósítani, avagy esetleges áthelyezését Lakompakra tervezi, körülbelül ezzel egyidejűleg az Esterházy-családnak szintén a művészi kerámiagyártásért lelkesedő másik tagja, gróf Esterházy József, Tatán iparkodott a vidék adottságait és hagyományos lehetőségeit egy fajanszgyár létesítésével gyakorlatilag is hasznosítani."' Az ispánudvar régi tehénistállóját szándékoztak a gyártásra alkalmassá tenni. Az ócska épület kezdetleges, szűk keret lehetett a művészi kerámiagyártás megkezdésére. Toldani, foltozni, felszerelését pótolgatni kényszerültek. Az 1760. október i-től az évvégéig terjedő időközben az uradalmi számadáskönyvbenszereplő bejegyzések alapján ,,Ad Fabricam Figuli Maiolici Tatae", vagyis a majolika gyár építésére (a „Reparatio" rovatban szereplő tételek szerint) 6600 téglát, 42 y

2 öl követ, meszet, valamint a „pro Copertum Massza Figlinae", tehát az edények massza-alapanyagát készítő, illetőleg őrző, fából épített ház befedésére deszkákat utal ki a grófi uradalom.

u 1761-ben az átalakítások és a berendezések tovább folytatódnak. Április elejétől az év közepéig további 28 öl követ, 26 900 téglát, tekintélyes mennyiségű és a legkülönbözőbb fajtájú épületfát, vas „rekvizitumokat" utalják ki, ami annak 5 A tatai művészi kerámia történetét imponáló szorgalommal nagy monográfiában feldolgozó Révhelyi Elemér szerint [A tatai majolika története. BHH 8. (Bp. 194т) io.] a gyár alapítása 1758-ban történt, 1759-ben már a kisebb arányú termelés is megindult. 6 Orsz. Lvt. Esterházy tatai levéltári részében, a 610-es csomóban: „1760. Cor.ferentiae seu Compendium Oecor.omicum Inclytori m Domir.iorum Tata et Gesztes a i

a Oct. Usque ult. Decerr.b" 3, 7. 9. !9> 55-