Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

ADALÉKOK A RÉGI MAGYAR MŰVÉSZI KERÁMIAGYÁRTÁS TÖRTÉNETÉHEZ A XVII. század nagy történeti földrengései romba döntik a Habsburgok nyugat-európai uralmát. Á Habsburg-ház keletre kényszerül hatalmi súlypontját áthelyezni. Ézzel — sok egyéb között — elvetik, elültetik azokat a csírákat is, amelyekből a művészi magyar kerámiagyártás sarjad: mert a meginduló változások olyan társadalmat alakítanak, amelynek életformája igényli a gyári úton előállított kerámiai termékeket, és amelynek életében elmaradhatatlan ez az indusztrializált szépség. A keletre áthelyezkedő Habsburg-ház érdekében nagy összefogással Buda falai közül kiűzik a törököket, a tornyokról leverik a félholdakat, eltüntetik a lófarkas jelvényeket. Jóformán az utolsó percben, hiszen П. Károly spanyol királlyal kihal a Habsburgok nyugat-európai főága, s ezzel nemcsak a Nyugat egykori térségeiben, hanem még magában Spanyolországban is a Bourbonoké a hatalom. A Habsburgok, hatalmuk erősítése és biztosítása érdekében rákényszerítik Magyarországra az örökös uralmukról szóló törvényt, eltörlik a nemesség aranybullában biztosított jogát. Lajtán túli tartományaik és Magyarország összeolvasztásával egységes, abszolutista, Bécsnek alávetett államot szándékoznak kiépíteni. Az új berendezkedés megindításánál a főszerepet Esterházy Pál vitte. Érdemeiért a császár birodalmi hercegi rangra emelte. Bécs hódított tartománynak tekintette a keleti részeket. A magyar szabadságjogokért vívott hétéves harc után, amikor már vége a „szikrából pattant tűznek" — ahogy azt maga Rákóczi Ferenc írja szabadságharcáról—, az árulóknak juttatott földadományozásokkal gyorsulnak a változások. A XVIII. század közepére kész a nagy berendezkedés: a területek túlnyomó részeinek többnyire azok az idegen eredetű előkelőségek a birtokosai és tulajdonosai, akik a Habsburgok érdekében tett szolgálataikért ezeket jutalmul kapták. Nemcsak Erdélynek, hanem Magyarországnak is megtörtént a Metamorphozisa. Idegen arculatra formálódott az ország: a nagy francia század kultúrájának és művészetének igézetében fogant élet alakult ki, amelynek a kerámiai művészettel való megszépítésére Mária Terézia királynő lotharingiai származású férje maga vállalkozik. Ez a természettudományi érdeklődésű férfiú valóságos kerámiai „melegágyat", a jó képességű keramikusok szép táborát találta abban a holicsi uradalomban, amely az utolsó Czobor gróf esztelen pazarlása következtében az ölébe hullt. A keramikusok — és közöttük a különleges képességeikkel és tudásukkal kiváló új keresztények — a XVII. századi fénykor után még mindig nagy tömegben, sűrű telepekben laktak az akkori ország nyugati részein. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem innen telepített át egyeseket az erdélyi Alvincra, s lendítette fel velük az erdélyi kerámiaművészetet. Még ioo év múlva, a XVIII. század első felében is annyi volt belőlük, hogy 1722-ben gróf Károlvi Sándor az Esztergom me15 Folia Archaeologica