Folia archeologica 16.

Bánkuti Imre: A hőgyészi textilmanufaktúra 1729—1732

220 BÁNKUTI IMRE Mercy iparfejlesztő tevékenysége ugyanis a töröktől visszafoglalt Temesközben, ha az osztrák gyarmatosító törekvések keretében is, de igen jelentős volt, s a XVIII. századi magyar ipartörténet részleteiben nem ismert fejezetei közé tartozik.

4 Azt is tudjuk, hogy Mercy 1722-ben Tolna megyében Zinzendorf gróftól jelentős kiterjedésű birtoktestet vásárolt.

5 A több ezer holdra rúgó földterület azonban úgyszólván teljesen lakatlan volt, s ez magyarázza meg az alacsony vételárat (15 000 forint) is. A temesközi gazdasági ügyekben teljhatalommal rendelkező s az ottani állami közigazgatást is kezében tartó tábornok azonban jól kihasználta állami funkcióját. A Magyarországra érkező s elsősorban a Temesközbe toborzott német telepesek egy részét egyszerűen átirányította saját Tolna megyei birtokaira. így az uradalom sok községe az 1722. évtől kezdve fokozatosan, de viszonylag gyorsan benépesült. A hőgyészi új telepesekkel már a megvétel évének nyarán, a vétel királyi jóváhagyását meg sem várva, 1722. július 27-én kötötte meg Mercy a szerződést, amely szabályozta jogaikat és kötelességeiket.

0 Ezekből az adatokból kiderül továbhá, hogy a Tolna megyei telepesek között szép számmal voltak iparosok is, akik főleg a nagyobb helységekben (Tolna, Szekszárd, Simontornya stb.) telepedtek meg.

7 Sőt Mercy még erőszakot is felhasznált az iparosok számának növelésére : a birtokain átutazó vándorló mestereket, legényeket hajdúival elfogatta, s kedvező anyagi feltételeket biztosítva, letelepítette őket.

8 Ugyanakkor kedvezően hatott új települések fejlődésére az is, hogy Mercy nem követelt robotot, hanem a letelepülők számára sokkal kedvezőbb pénzjáradékra változtatta át azt.'-' Összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a népesedési előfeltételek kedvezően alakultak egy manufaktúra-vállalkozáshoz, azaz biztosítva volt a fogyasztóknak egy bizonyos száma, munkások is állottak rendelkezésre, s végül a földesúr támogatása sem hiányzott. Ilyen körülmények között jelentkezett az egyik legfontosabb tényező, amely végül is lehetővé tette a fabrika felépítését. Mercy maga nyilván nem rendelkezett a szükséges tőkével — vagy nem akarta azt Magyarországon befektetni —, s ezért a textilmanufaktúra megszervezését átengedte egyik bajtársának, Sámuel Schmettau grófnak. Schmettau gróf (1684—1751) porosz nemesi családból származott, s nagyjából Mercyével azonos pályát futott be a császári hadseregben. Előbb porosz, majd császári tábornok; a spanyol örökösödési háborúban a nyugati hadszintéren, 4 Ottani tevékenységére mindmáig a legrészletesebb és leghasználhatóbb mű: Szentkláray /., Mercy kormányzata a Temesi Bánságban. Ujabb részletek Dél-Magyarország XVIII. századi történetéhez. (Bp. 1909); Baráti L., Adattár Dél-Magyarország XVIII. századi történetéhez. III. (Temesvár 1893—1907); Lötz, Aus der deutschen Vergangenheit der Stadt Temesvár. Die Zeit Mercys. (Novi Sad 1939); A további irodalom: Kosáry D., Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. II. (Bp. 1954) 75 sk. 5 Wertner M., TT 1909. 35—41. A vételi szerződés 1722. április 24-én, a királyi megerősítés 1723. augusztus 27-én kelt. 6 Weidlein /., A tolnamegyei német telepítések. (Pécs 1937) 31. " Uo. 23,25. ; Steinsch, /., Die Ansiedlung der privaten Grundherrschaften der Schwäbischen Türkei in Ungarn im 18. Jahrhundert. (Bp. 1942) 30, 48, 68. 8 Steinsch, /., i. m. 71.; Adatát Triebing-Pinkhert, E., Anton graf Mercy dArgentau. DeutschUngarische Heimatsblätter 2 (1930) 248. vette. 9 Steinsch, /., i. m. 52.