Folia archeologica 16.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő arcképeinek ikonográfiája

194 CENNF.RNÉ WILHELM В GIZELLA képén sem található. A grafikusnak valószinűleg részletes helyszíni leírás állott rendelkezésére az ábrázolt ruházatáról és felszereléséről, melyet aprólékos lelkiismeretességgel követett. Hősünk arcképei ebben a korszakban már nemcsak a hazánkkal szomszédos területeken jelentek meg, hanem a Zrínyivel kapcsolatos kiadványok behálózták egész Európát. Következő, névtelen szerzőtől származó metszetünk a német birodalom nyugati határszélének közelében, valószínűleg Strassburgban készült. A babérkoszorús keretbe foglalt figura érdekes módon a csáktornyai ferences kolostor festményét vette mintául (Kat. III/1). A grafikus csekély technikai felkészültségét mutatja, hogy kompozíciójában nem igazította helyre előképe anatómiai hibáit, s a délszlávos jellegzetességű arc sima és általánosított vonású fejjé változott a papíron. A metszet alatt nyolcsoros dicsőítő költemény, szerzője Quirinus Moscherosch prédikátor és költő, aki Strassburg közelében működött. A poéta más esetben is ellátta fontos személyiségek grafikus portréját megfelelő rímes kísérő szöveggel. 1666-ban például П. János Richárd hanaui gróf Peter Aubry-féle metszetéhez írt latin nyelvű sorokat.

1

8 Az említett művész azonban nem lehet Zrínyi-portrénk mestere, mert bár technikai felkészültsége nem haladja meg korának általános színvonalát, de mesterségbeli tudása mégis felülmúlja lapunk alkotójáét. Az a tény, hogy az ismeretlen művész az irodalmi tevékenységéről nevezetes nyugat-németországi család

1'-' egyik tagját kérte fel a kísérőszöveg elkészítésére, az ábrázolt személyiség fontosságára mutat. Hogyan került a csáktornyai provinciális portré rajza a strassburgi metsző kezébe, ma már nem tudjuk rekonstruálni. Az eldugott vidéki kolostor festménye azonban még távolabbi, művészileg színvonalas alkotásnak is ihletője lett. Balthasar Moncornet párizsi metszetkiadó az 1663-as év végén kifejezésben és stílusban egyaránt megkapó mellképben mutatta be a török túlerővel sikeresen dacoló fővezért (Kat. III/2). A festményszerűen széles keretbe foglalt, dús fény-árnyék ellentétekkel modellált félalak feje hangsúlyozottan délszláv jellegű. A művész szuverén könnyedséggel javította ki a magyarországi képmás ügyetlen beállítását. A három mű — a gyenge benefactor-portré, a német metszet és a francia lap között rokonvonásaik mellett is annyi a különbség, hogy feltételeznünk kell, az utóbbi mestere más forrásból is merített. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk arról a lehetőségről, hogy a csáktornyai arcképfestő is egy Zrínyi birtokában levő kvalitásos portré után készítette el a maga művét. A párizsi grafikushoz pedig erről a családi tulajdonban levő darabról érkezett vázlat. A közvetlen kapcsolat Párizs és hősünk között 1663-ban indult meg. Ez év tavaszán hívták fel XIV. Lajos figyelmét a török háborúk avatott vezérére.

2

0 Érsekújvár eleste, a fenyegető oszmán offenzíva híre nagy érdeklődést keltett a francia fővárosban. Ezzel párhuzamosan jelentkezett az új fővezér dicsőítése. Jean Loret, a napi újdonságok verses megéneklője, nagy tisztelettel emlékezett meg Zrínyiről.

2

1 Megírja, hogy információi egy olyan úrtól származnak, aki a bán vendége volt Magyarországon.

2

2 Hazánkban ezekben az években több francia nemes ifjú harcolt, mert XIV. Lajos, mit a Rajnai Szövetség 1

8 Bather, Reiner von Sittewald. Euphorion 1921. 20. 1

9 Uo. 2

0 Klaniczay T., i. m. 509. 2

1 Eckhardt S., De Sicambria à Sans-Souci. (Paris 1934) 184—185. 2

2 Uo. 171.