Folia archeologica 16.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő arcképeinek ikonográfiája

190 CENNF.RNÉ WILHELM В GIZELLA megjelent metszet (Kat. II.) beesett arcvonásai, melankolikus tekintete nehéz évekről beszélnek. A szignatúra pusztán „sculpsit"-tal jelzi a művész tevékenységét, bár Zrínyi 1652 első felében hosszabb időt töltött Bécsben második házassága előkészítése céljából.

1

1 A portré a korábbi metszettel szemben erősen idealizált. Nem tudjuk, hogy hősünk időközben elért magas méltósága vagy családi bánata késztette-e a művészt a mélabús, gondterhelt kifejezésre a régi, fiatalosan magabiztos tekintet helyett? Még a következő arcképnél is a főúri portrémegrendelések körében mozgunk. Zrínyi 1644-ben telepíti be Csáktornyára (Cakovec, Jugoszlávia) a ferenceseket.

12 A kor szokása szerint képe még életében odakerült a kolostor falára, a jótevők portrégalériá'jának elsőjeként. A félalakos olajfestmény, mint a Szt. Lászlóról elnevezett ferences rendtartomány alapítóját aposztrofálja feliratában a költőt. Az 1659-re datált képmás névtelen provinciális mester alkotása (Kat. III.). A már előbb tárgyalt jellegzetes arcformák itt is megtalálhatók, de kifejezése üres, karakternélküli. A lánchoz nyúló bal kéz megformálása anatómiailag hibás, a tartás affektált, a keskeny kézfej és a vékony ujjak pedig egészen valószínűtlenül hatnak a sok küzdelemben megedzett katona portréján. Minden primitívsége ellenére mégis figyelemre méltó ez a képmás, mert az egyetlen olyan olajfestmény, mely Zrínyi életében, feltehetően személyes szemlélet alapján készült s három évszázad viszontagságait átvészelte. Mint ikonográfiái prototípus, inkább hazai körben hatott, de amint látni fogjuk, néhány esetben a távolabbi külföld mestereinek is mintául szolgált. 1663-ra készült el Zrínyi nagy törökellenes hadivállalkozás tervének első láncszeme, Üj-Zrínyivár, a Mura egyik hódoltsági területre eső szigetén. Ez az előretolt erősség a fényes porta fenyegetései miatt állandó botránykő volt a bécsi udvar szemében.

1

3 Zrínyi jó összeköttetései a nyugati országokkal azonban lehetővé tették, hogy ott a maga valóságában értékeljék merész tettét, a török csapatmozdulatokat figyelemmel kísérő, s az ellenség portyázásait gátló erődítmény létesítését. A vár elkészültének megvolt a maga grafikus visszhangja röplapokon és könyvillusztrációkban, amelyeken rendszerint helyet kapott a költő medaillonportréja is Widemann második rézmetszete után (Kat. II/2—5). Önálló lapként megjelent arcképek is vannak azonban, amelyek az erőd elkészültének hírére láttak napvilágot, hogy urát és parancsnokát dicsőítsék. Jeremias Renner kisebb tehetségű augsburgi rézmetsző Zrínyi mozgalmas lovasképének hátterébe rajzolta bele a várat részletes betű-jelmagyarázattal, s a grafikát kísérő vers is megemlékezik az építésről (Kat. IV.). Az ágaskodó lovon, jobbjában kivont görbe kardot tartó költő hajviselet és beállítás tekintetében Widemann második portréját követi, teltebb, fiatalosabb arcformákkal, harcias kifejezéssel. A gyengébb kvalitású metsző lendületes lovaskompozíciója bizonyosan nem önálló alkotás, mint ahogyan a várnak és környékének rajza is átvétel Lucas Schnitzer nürnbergi grafikus hasonló tárgyú röplapjairól. A lovasportré datálása kapcsán helyesbítenünk kell a mester eddig ismeretlen életrajzi adatait, mert nemcsak az 1670-es években tevékenykedett, mint azt a szakirodalom írja,

1

4 hanem az 1660-as évek első felében is. 1

1 S^échy K., Gróf Zrínyi Miklós. III. (Bp. 1900) 3—4. 1

2 Zrínyi К., Csáktornya monográfiája. (Csáktornya 1905) 82. 1

3 Klaniczay T., i. m. 46}—466. 1

4 Thieme,U.— Becker, F., Alig. Lexikon der bildenden Künstler. XXVIII. (Leipzig 1934) 168.