Folia archeologica 16.

Patay Pál: A bokodi bronzlelet

14 PA TA Y PÄ L Nem indokolatlan tehát, ha az A

x és С típusú fibulákat, ha nem is tekintjük éppen egy „műhely" termékeinek, hiszen megítélésünk szerint a bronzkori és korai hallstattkori telepeink mindegyikén folyt bronzművesség, mégis előállításukat egy szűkebb területre, közelebbről a Balaton délnyugati sarkának környékére korlátozhatjuk. Látszólag ellentmond ennek az, hogy a negyedik, A

1 típusú fibulát szolgáltató bronzlelet lelőhelye, Jászkarajenő, az előbbiektől távol, majdnem a Tiszánál fekszik. Nem lehetetlen azonban, hogy e példány a Dunántúlról került ide. Különben is a jászkarajenői leletben a fentebb említett dunántúliakkal igen sok közös tárgy található. Paulik lehetségesnek tartotta, hogy a sajógömöri leletben található fibulatöredék szintén ebbe a típusba tartozik.

1

4 Az eredeti tárgyat vizsgálva azonban ez nem látszik valószínűnek, ugyanis az oldalkorongokat alkotó huzal átmetszete négyszögletes,

1

5 ami az A3 típus egyes, alább tárgyalandó darabjainál fordul elő. Fibulák három pár oldalkoronggal (A 2 típus). Az előbbi típushoz viszonyítva lényegesen több példányát ismerjük. Ugyanakkor nem is korlátozódnak olyan szűk területre, mint a két pár oldalkorongosak. Lelőhelyeik mégis az Alföld északi peremvidékén és az azzal szomszédos dombvidéken sorakoznak a Duna-könyöktől a Felső-Tiszáig, látszólag két területileg talán elkülönülő csoportban: az egykori Felső-Magyarország,

1

6 Aszód vidéke,

1

7 Nógrádmarcal (3 példány),

1

8 Kisterenye,

1

1' Rimaszombat (Rimavská Sobota),

2

0 illetve Tiszalök,

2

1 Antalóc (Antalovce),

2

2 Gelénes.

2

3 E fibulák közös sajátsága az, hogy mind a testük, mind a korongjaik, akárcsak a két pár oldalkorongosaké, kizárólag kerek átmetszetű huzalból készültek, valamint azok, még a vezérkorongjuk is, teljesen laposak. Az első csoport által meghatározott területen a bronzkor végén a pilinyi kultúra volt honos. Bár a magyar kutatás ezirányban még nem foglalt állást, véleményünk szerint a korai Hallstatt-korban a pilinyi kultúra fiatalabb szakasza itt tovább virult. így a három pár oldalkorongos fibulák előállítását feltétlenül kapcsolatba hozhatjuk a pilinyi kultúra népével. Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy Tiszalök, de különösen Antalóc, és Gelénes már kiesni látszik e kultúra elterjedési területéből.

2

4 Lehetséges tehát, hogy a pilinyi kultúra népén kívül még más területek fémművesei is készítették ezt a típust, vagy pedig ide a nyugatabbra fekvő vidékek lakosaival nagyobb mértékben folytatott csere útján kerültek e példányok. 1

4 Paulik, /., i. m. 341 (359). 1

5Hpl., Arch. Ért. 6 (1886) il—21. V. t. 23.; Натре!/., A bronzkor . . . CXVI. t. 23. — MNM lt. sz. 92/1866—46. 1

6 Hoernes M., Arch. Ért. 24 (1904) 210. 8. ábra. 1

7 Hampel ]., A bronzkor . . . XLI. t. 4. 1

8 Márton L., Nógrád vármegye őskora. MVV. Nógrád Vármegye. (Bp. é. n.) 329. Kép a 324. oldalon. 1

9 KubinyiF., AK 2 (1861) 89. IV. t. il. 2

0 Paulik,]., i. m. 328—329 (357—358). 1. kép. 2. kép 2., 5. kép 2. 2

1 MNM lt. sz. 53/1948-1. 2

2 Borkovsky, J., Tri hromadné nálezy v Podkarpatské Rusi. PA 40 (1934—35) 101. 2. kép. 2

3 Söregi ]., DÉ 1933. 28. 4. kép. 2

4 Tiszalök közeléből a Tisza jobb partjáról ismeretesek a pilinyi kultúra lelőhelyei. Pl. Bodrogkeresztúr.