Folia archeologica 15.

H. Kolba Judit: Epigráfiai adatok a kígyóspusztai öv kormeghatározásához

EPIGRÁFIAI ADATOK A KÍGYÓSPUSZTAI ÖV KORMEGHATÁROZÁSÁHOZ A kígyóspusztai öv, előkerülése óta, az egyik legtöbb problémát felvető emlékanyag. A múlt század ötvenes éveitől kisebb-nagyobb tanulmányok egész sora foglalkozott a csattal kapcsolatos kérdésekkel.

1 Az eddigi munkák legnagyobb része azonban alig tett említést az övcsat mellett a másik négy övalkatrészről, a feliratos veretekről. Olyan nagy hadtörténeti, illetőleg művészettörténeti jelentőséget tulajdonítottak a csatnak, hogy még Tóth Zoltán

2 is csak a vereteken olvasható szentek szerepeltetésének okával foglalkozik, és nem veszi figyelembe a betűk esetleges kormeghatározó jelentőségét. Éri röviden említést tesz róluk,

3 részletesebben azonban ő sem tér ki a felirat elemzésére. A paleográfia segítségével nem lehet teljes biztonsággal eldönteni a sokat vitatott leletcsoport korát, de biztos, hogy a betűformák segítségével közelebb juthatunk a valósághoz. Mivel az eddigi hozzászólások folyamán egyszer sem tértek ki az epigráfiai adatokra, jelen sorainkkal szeretnénk az eddigi véleményeket kiegészíteni. Tóth Zoltán cikke nyomán elfogadhatónak látszik, hogy a lelet darabjait Magyarországon, sőt a királyi udvarban egy — az ötvösség művészetében igen jártas mester készíthette,

4 így ennek bizonyítására nem kívánunk bővebben kitérni. Bár az öv tulajdonosáról nem tudunk semmit, aranyöveket feltehetőleg csak a királyok adományozhattak a királyi udvar tagjainak, vagy más főuraknak, tekintettel az arany akkori igen magas értékére. Nézzük meg először alaposabban — Éri rövid ismertetését továbbfűzve

5 — a feliratot (25, 26. ábra). Az általa pontosan leírt gombokon két rovátkolt csík között az 5 mm széles mezőben húzódik a kb. 3 mm széles felirat. A szöveget úgy készítették, hogy a sima aranyfelületbe vésték a pozitív betűket, s a betűk közötti mélyített felületet töltötték ki niellóval. A betűk finom, telt rajzolásúak, összhatásukban a XIII. század vége, vagy a XIV. század első felére jellemző formákat mutatják. A vereteken a korban szokásos, végei felé kiszélesedő kereszttel kezdődik a szöveg, melyeknek mindegyike egy-egy szent segítségét kéri : S(ANCTA) MARGARETA ORA PRO ME S(ANCTE) BARTHOLOME ORA PRO M(E) S(ANCTE) STEPHANE ORA PRO ME S(ANCTE) IACOBE ORA PRO ME A betűk általában egyforma magasságúak, szélességük azonban függ attól, 1 Erről legutóbb: Éri I., FA 8 (1956) 157—152. irodalommal. 2 Tóth Z., Turul 47 (1933) 15—16. 3 Éri I., i. m. 142. 4 Tóti Z., i. m. 17—18. 5 Éri I., i. m. 142.