Folia archeologica 15.
Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum munkájáról az 1962. évben
A MAGYAR NEMZETI M LLZEUM MUNKÁJÁRÓL 227 nyújtottak a Nemzeti Múzeum kincseinek helyszíni megismerésére. A Múzeumi Hónap alatt kiállításainkat mindenütt előadásokkal kötöttük össze. Dolgozóink 12 előadást tartottak, mindenütt nagyszámú közönség jelenlétében. Propagandamunkánk a sajtó, rádió, televízió, film terén igen jó volt, s ez propagandabizottságunk és a Múzeumok Központi Propaganda Irodája jó együttműködésének köszönhető. A régészeti szakkör és múzeumbaráti kör munkája múzeumunkban nem mondható sikeresnek. Nem találjuk meg az érdeklődő közönséget, és hely hiányában nem tudunk gondoskodni olyan programról, amely állandó látogatottságot jelentene. A Nemzeti Múzeum hatósugara az egész országra kiterjed, és törekvésünk inkább arra irányul, hogy vidéken lépjünk fel jó kiállításokkal, több előadással, és így szerezzünk barátokat, további megbecsülést a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A múzeum munkássága — mint minden évben — a jóváhagyott tervek alapján folyt. Ebben az évben is tovább folytattuk a tiszavasvári szkíta temető feltárását, amely a rabszolgaság bizonyítékait hozta felszínre. Keszthely-Fenékpusztán eldőlt az évtizedek óta vitatott kérdés, hogy városfal övezte-e a telep balatonparti oldalát, vagy sem. Az idei feltárás megtalálta a városfalat, amelyet a vasútépítés jórészt tönkretett. Pécsett befejeződött a Megyei Könyvtár épülete mellett levő ókeresztény temető feltárása, és a nagyobb arányokban megindított római topográfiai kutatás során kezd kibontakozni Sopianae települése. A magyarhomorogi honfoglaláskori temető feltárása új megfigyeléseket hozott a temetkezések rendszerére, és új adatokat a nyereg és más, elsősorban viseleti tárgyak ismeretére. Előtérbe került a középkori falukutatás, amelynek bizonyítéka a dobozi, tiszaeszlári, kesztölci feltárások megkezdése. A dobozi faluásatás jelentőségét már most az adja meg, hogy a hazai X—XI. századi települések kettősségét érzékelteti. A török kori kutatások közül az érdi minaret körüli ásatás a török palánkvárak szerkezetére, az esztergomi temető feltárása a török temetkezési szokások tisztázására indult meg. Az esztergomi és sárospataki ásatás elsősorban a műemléki helyreállítás reális alapjainak megteremtéséért folyt. Esztergom-Várhegyen a bronzkortól a XVII. századig terjedő település keresztmetszetét kaptuk meg, ezenfelül a magyar középkor szempontjából a palota építését megelőző, X—XI. századi települési réteg megtalálása volt a legnagyobb eredmény. Ásatásra, leletmentésre 758 munkanapot fordítottunk, amely fogyó tendenciát mutat. Ennek elsősorban az az oka, hogy a Középkori Osztály régészei, évek óta első ízben, a tervezettnél jóval rövidebb ideig dolgoztak külső terepmunkákon. Ennek főként az a magyarázata, hogy az esztergomi ásatásokra csak az év végén nyílt költségvetési fedezet. Oka az is, hogy a tudományos dolgozók a feldolgozó munkát helyezték előtérbe, továbbá a külföldi szakemberek gyakori látogatása is befolyásolta a feltáró, leletmentő munka mértékét. Ásatások útján mintegy I 900 tárggyal gyarapodtak gyűjteményeink. A többi osztályokon a gyarapodás elsősorban vétel és ajándék útján történt, amelyre 120000,— Ft-ot fordítottunk. Legkevésbé tervszerű az Üjkori Osztály gyűjteménygyarapodása, elsősorban a gyűjtési profil tisztázatlansága miatt. Gyűjtése alkalmi és kiegészítésszerű volt, amelyek közül kiemelkedő: arany és ezüst magyar vertcsipke a XVIII. századból, női ruha 1868-ból. Gyűjteményébe került Szentpétery József ezüst szelencéje, amelyet Hetényi József kapott a dézsmáról szóló könyvének jutalmául. Bútorgyűjteményünket egy XVIII. századi magyar, 15*
