Folia archeologica 15.

Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága

210 SZAKÁCS MARGIT Jelesül elkerülhetetlennek véli-e, hogy salétrom ültetvényeket is az álladalom maga rendezzen — vagy eszközölhetőnek hiszi s mi föltételek, mi kedvezmények és biztosítások mellett, hogy ez ültetvényezést a magán ipar vállalja magára? S ha az álladalomnak kellene e részben is vállalkoznia, . . . kész Ön e vállalatok rendezéséhez, vezetéséhez s mi javadalmak mellett alkalmazandóknak, — s magát a vállalatok megindítását felszerelés, és üzletköltségek tekintetébe mi költségvetéssel ítéli ellátandónak . . ." Erre már nem kerülhetett sor, mivel Irinyi közben Debrecenbe érkezett, de e levél ennek a kérdésnek és egyben Irinyi megbízatásának fontosságát is érzékelteti. Kossuth nagyra értékelte Irinyi ez irányú tevékenységét és szaktudását. Erre utalnak 1849. június 8-án a hadügyminisztériumhoz írt ajánló sorai: „Irinyi Jánosnak f. hó 3-án vett s ide csatolt jelentése,

5

7 mely szerint minthogy a salétrom ügyben mindezideig nem intézkedhetett a pénzügyminisztérium, további teendői iránt rendeletet kér: azon figyelmeztetéssel tétetik át a minisztériumhoz, hogy a salétrom ügy felügyelője, Vagner őrnagy, nevezett Irinyi Jánost mint technico-chemikust igen jól használhatandja."

5

8 Az idézett forrásanyag még nem ad teljes betekintést Irinyinek a szabadságharc idején, a harc folytatása szempontjából olyan jelentős területen végzett munkájára. Az a tény, hogy szaktudását, amely a szabadságharc ügye melletti lelkesedéssel párosult, a neki legmegfelelőbb poszton tudta hasznosítani. S hogy a szabadságharc katonái a gazdasági nehézségek és az ipar fejletlensége ellenére mégis el voltak látva a szükséges lőszerrel, ebben Irinyi munkája is benne van. Ő maga nem volt aktív tiszt, nem harcolt fegyverrel, de tudásával, szervezőkészségével segítette a nép nagy ügyét. Része volt abban, hogy Nagyvárad, Kossuth szavai szerint,

5

9 „mintegy varázsütésre egy kis Birminghammá változott át. . ., amely felszerelte seregeinket s adott fegyvert és mindennemű hadiszert dicső honvédeink hősies kezébe". Irinyinek ezért a tettéért a szabadságharc bukása után felelnie kellett. 1850. január 8-án tartóztatták le Debrecenben. A vád ellene az volt, hogy a forradalmi kormány a váradi gyár igazgatójává nevezte ki. Más terhelő adatot azonban nem találtak, mint gazdasági tevékenységét s ezért két hónapot raboskodott a Neugebäude-ban, ahonnan 1850. március 17-én „a hadsereg főparancsnokság legfelső kegyelme folytán" szabadon engedték.'

0 Kiszabadulása után -— mint visszaemlékezésében írja: „egyenesen hazajöttem ide ősi fészkembe, Vértesre, hol azóta távol a világ zajától exercirozom az apai szántókat".

6

1 Az apai szántókon azonban nem élte le egész életét. Ez jó volt arra, hogy itt folytassa tovább vegytani kísérleteit, itt próbálja ki azokat a módszereket, amelyeket külföldi útján látott. „Ö alkalmazta először a szántás

4-, vetést és boronálást együttesen végző gépaggregátumot és külföldön szerzett ismereteit nagy kémiai tudásával egyesítve, több eredeti talaijavítási módszerrel kísérletezett. Szántóföldjének hamuzása céljából elszáradt növényi részeket napokon át égetett"

6

2 — írja egyik szerzője. Életének erről a szakaszáról 1863-ban így ír: „így elvonulva, atomnyi (a parány szót még nagyolom) tanyácskámban a chemiai ismeretnek veszem annyi hasznát, amennyit lehet s 5

7 A jelentés, sajnos, nem található az iratok között. » OL OHB 7694/1849. 5

9 Debreceni Lapok 1867. nov. 7. 6

0 Nyárádi G., i. m. 6

1 A Függetlenség 1880. aug. 29. cikket közöl A gyufa feltalálója c. alatt Irinyi második, egyben utolsó nyilatkozatával. 6

2 Peremartoni Nagy L., i. m.