Folia archeologica 15.
Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága
IRINYI JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 207 igényli." Felhívja a figyelmet hazánk elhanyagolt természeti kincseire és adottságaira, amelyek az ipar haladását szolgálhatnák: „és a rézhegyi asphaltos szénnek fájdalmában kátrány könnyekkel csordultig telvék üregei, hogy míg rokoni Angliát a műipar tetőfokára emelik, ő itt elhanyagoltaték; s feje felett vagdalják s égetik le a fákat, melyeket pedig a jövő kor jobban felhasználhatna . . . Mennyit tehetnek ily helyen pénz, értelem s tárgyavatottság, melyek a hont naggyá tenni vágyó fiai akaratát szentesithetik." A hazát felemelni, ez tör elő minden sorából, ezért kívánná szaporítani honunkban „az avatottak," az ismeretekben gazdag egyének számát s e törekvéseivel Kossuth és Széchenyi eszméinek megvalósításáért küzd. Ezt tükrözik záró sorai: „ ... ha tudom, hogy találkoztak, kikben erős gyökeret vert elszórt magom, meg leszek jutalmazva is, mert honom iránti adómat tehetségemhezi arány- és körülményeimhez képest lefizetém. Majdan mások több szerencsével kényelmesb és háladatosb körülmények közt, többre vihetik". 1846-ban Irinyi külföldi tanulmányútra indult. Innen küldött cikkeket a magyar lapoknak. Ezekben a vegyészet, az ipar és a mezőgazdaság terén szerzett tapasztalatait írja le. Jóllehet elsődleges célja új ismereteinek terjesztése volt, tudományos alapossággal megírt cikkeinek tárgyalása ide kívánkozik. Első útja Franciaországba vezetett, ahol több gyárvárost látogatott meg. Ezek „roppant mennyiségű és terjedelmű fonodái, festő-gép és egyéb gyárairól" szűkszavú, de érezhető lelkesedéssel ír. 5 1 Innen Németországba utazott és szeptember 20-án Strassbourgból írt „Utivázlatok"-ban számol be a látottakról, amelyeket mindennap feljegyez naplójában. A vegyi gyárakban szerzett ismereteiről sajnos nem ír, mivel terve szerint azt a „Vegytan elemei" című munkája második és harmadik kötetében kívánta ismertetni. Cikkei érdekesek abban a vonatkozásban is, hogyan látja a kapitalizmust ezekben az országokban, annak előnyeit a hazai elmaradottsággal, a feudalizmussal szemben. Ebben a fejlődésben is a tudomány szerepét hangsúlyozza: „Ma a munkásság az, mi a férfit dicsőid, a földmüvelés s más . . . mesterség, művészet, kéz- és gyáripar, ezeket vezető tudományok ... a küzdhomok, ezek nyújtanak ma babért a kitűnőeknek. A tudományok más irányt tűztek a világnak. Ezek közt leginkább a chemia és a mechanika azok, amelyek a világ képére ezen változást idézik." A feudalizmus jellemzői — tömör megállapítása szerint — a hatalmas várak és egyéb építmények, „melyeket vas akarattal és vas uralommal emeltettek a véres verejték közt ingyen dolgozó szolganép által a birtokosok, hogy azok ellen, kikre elébb vészt öntenének, védhessék magukat a kölcsön visszaadhatása idején". A kapitalizmust a számtalan hosszú kémények jellemzik. A következő sorai arról tanúskodnak, hogy felfigyel a kapitalizmus ellentmondásaira is: „ezek (ti. a gépek) mellett százanként és ezrenként dolgoznak az emberiség javára illő, vagy még ugyan nem egészen illő, de legalább mégis bérért a kékingesek,. . .". Gondolatai állandóan visszatérnek a fejlődés távlataihoz, hogyan változtatja meg a világ képét a tudomány és a mechanika, de ennek társadalmi kihatásaira is: „képzeljétek el a nemsokára az egész Európát keresztül-kasul hálózandó vasutakat, az emberi észnek egyik gyöngyét, mely baráti viszonyt köt vagy legalább hinti a legtávolabbi nemzetek között kicserélvén az eszméket és terményeket. . ." Az „Utivázlatok" nagyobb részben a magyar gazdaközönségnek szól, s a 5 1 PH 1846. okt. 27. és nov. 8.; Magyar Gazda 1846. okt. 3.
