Folia archeologica 15.
Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága
IRINYI JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 201 június 4-én tartott közgyűlés küldött ki, hogy a Társulat részére megfelelő helyiségről gondoskodjék. Tudományos munkásságát illetően először a vegyelemek nevének magyarosításával foglalkozó bizottság munkájába kapcsolódott be. A nyelvújítási mozgalom keretében a Társulat szakosztályai Bugát Pál javaslatára kezdtek foglalkozni a szaktudományok új magyar tudományos szavainak alkotásával. 1841 telén Irinyi, Bugát Pál és Nendtwich Károly közösen fogtak a munkához. Céljuk olyan vegytani műszavak létrehozása volt, mint Nendtwich írja, „melyek a jelenkor igényeinek s a tudományok jelen kifejlődési fokozatának megfeleljenek". 3 4 Irinyi a vegyelemek magyar neveiről „mely egyszersmind magyar, latin műszótára ezen elemeknek", felolvasást tartott a Társulat 1842. április 13-i ülésén. Ez az értekezése fontos abból a szempontból, hogy belőle Irinyi haladó gondolkodását ismerjük meg. Bevezető soraiban a következőket írja: „Hogy a tudományok közönségesek legyenek mennyiségre, s különösen minőségre nézve, hogy mennél nagyobb szám tehesse sajátjává s közüle mennél több egyén tüntethesse ki magát a honban, ez minden jó hazafi forró kívánata. A nemzetek boldogságának intelligentia a kútfeje ... a nemzetek intelligentiáját még azon egy-két kitűnő egyén nem jelöli ki, az értelmiségnek, a tudományosságnak, a nép vérébe kell átmennie és csak akkor áraszthatnák a boldogságot a nép minden ereibe. És ahhoz, hogy ez tény lehessen, megkívántatik, hogy a tudományok népszerűkké tétessenek." A munka továbbfolytatására fontos határozat született a Társulat 1842. december 2-i vegytani szakülésén. Kimondották, hogy a szak tovább is összeműködve folytatja a vegytani műszavak már megkezdett kidolgozását nyelvünkön s minél előbb egy népszerű s könnyen érthető kézikönyvet fog kiadni. A jelenlevő tagok „a vegytan széles körét maguk között feloszták, úgy hogy Boór a vegytan gyógyszerész részét, Irinyi az elméleti vegytant, különös tekintettel a technikára, Nendtwich a gyakorlati vegytan elemző részét tűzé ki főleg működése teréül. . ." Kísérletük azonban eredménytelen maradt. Irinyi maga is szenvedélyesen harcolt az új szavak elfogadtatásáért, de azok nem honosodtak meguyelvünkben. 3 5 Ugyanezen az ülésen Irinyi felajánlotta, „hogy ő a vegytan jelen haladásáról az idegen lapokba koronként előforduló tudósításokat figyelemmel kísérendi s azokról a szaküléseket értesítendi". Hogy ez utóbbi megtörtént-e, nem beszél róla a jegyzőkönyv. Annyi bizonyos, hogy Irinyi figyelemmel kísérte a külföldi, elsősorban német lapoknak ilyen vonatkozású írásait. Ide tartozik két, az Allgemeine Zeitungból átvett cikke, amelyet eddig tévesen Irinyi munkájának tartottak. Az első „A vegytan mint vezércsillag a történettudományban" címmel rendkívül érdekes megállapításokat tartalmaz és elsőnek hívja fel a figyelmet arra, hogy a vegytannak milyen nagy jelentősége van a történettudományban, a régészeti leletek meghatározásánál. A fordítást is érdemének kell tartanunk, mert Irinyi itt is kifejezésre juttatja helyes szemléletét a tudományok megítélésében és a vegyészet fontosságának felismerésében. A cikk befejező soraiban annak lényegére hívja fel a figyelmet, amikor azt írja „Nem is akartunk egyebet az ismertetéssel, 3 4 PH 1845. jan. 16.; Orvosi Tár 1842. ápr. 24. 3 5Műszavaikból néhányat idézünk: oxigén = éleny, nitrogén = légeny, hidrogén = vizeny, foszfor = vilany, szilícium = kovany, kalcium = hamany, ferrum = vasany, arzén = mireny, jód = iblany stb.; Irinyi a PN-ban Herman néven írt cikkeiben is népszerűsít.; Szeberínji L., VU 186}. 299. cikkében még használ ezek közül néhányat. — Egyes szerzők szerint nyelvünk jó műszavakat is köszönhet munkájának.
