Folia archeologica 15.

Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek

PAPAI KŐEDÉNY- ÉS PORCEL A

N KÍSÉRLETEK 183 kapcsolatban marad, feltehetőleg egyike a pápai porcelán életre keltőinek. A 30-as évek közepén bukkan elő a berlini születésű August Veimann „edény fabrikás legény", aki 1836. január 14-én feleségül veszi Freiszberger Vilmos pápai asztalos Bürtler Theresia nevű özvegyét. De mindenki közül talán az egyik legfontosabb személy az a Majer János, akit a pápai iratok „Műigazgatónak", „Werkmeister, Werkführer"-nek neveznek. Ez a Mayer— Solemarz Józseffel együtt —, 1839-ben az úriszéktől azt a megbízást kapja, hogy a pápai kerámiagyár történetében a Fischer Mór nevével jelzett 1837—1838. évi átmeneti korszak után a Mayer György által megvásárolt gyár raktárának a leltárát készítse el. Mayer János — 1839. augusztus 11-én Tschernoster Cecilia nevű feleségével és Tschernoster Erzsébettel Pápán közösen aláírt adóslevele szerint —, 1800 pengőforint kölcsönt vesz fel Fischer Mórictól*

1 s 1839. szeptember 19-én már Fischer herendi gyárában működik. A pápai porcelángyártás előmozdítója lehetett Dessaler Károly „porcellán festő a pápai gyárban" 1840. november 25-én kötött házasságának két tanúja: Talheimer Károly „porcellán gyámok" és Rikoti Károly könyvelő, a „porcellán-igazgató" is. Talán egyideig már akkor ott élt és a gyárban dolgozott az a Schönvalder Vilmos is, aki 1847 közepén a városlődi porcelángyár művezetője és festője, 1862-ben pedig mint „porcelángyárbeli festész" hal meg Pápán. A legfontosabb adalék azonban valószínűleg az, hogy 1839 nyarán Mayer János Werkmeister kilép a pápai gyárból és 1839 szeptemberétől már Fischer szolgálatában áll Herenden. Tudjuk, illetőleg csak sejtjük, — a herendi porcelánmassza kialakításában ennek a Mayernek jutott a döntő szerep. Porcelánhoz is értő, valószínűleg kitűnő szakember volt. Nem véletlen tehát, hogy Mayer György éppen abban az időpontban, 1839. június 28-án nyújtja be Veszprém megye rendjeihez azt az esedező levelét, amellyel a kiváltságot a pápai porcelánedényeire is kéri. Ennek értelmét, jelentőségét, célját abban érezzük és látjuk, hogy az 1839. január elejétől egyedüli, „kizárólagos" pápai gyártulajdonos: Mayer György, Fischer további zaklatásaival, hajánál előráncigált folytonos követeléseivel küzködött s ezért saját érdekei és védelme szempontjából nem közönynyel, hanem hihetőleg éppen rőkönyödve látta, milyen eszközökkel és módokkal szorítja ki Fischer Stinglt herendi gyáracskájából, miképp kezd egyedüli tulajdonosa lenni az ottani gyártásnak. Felismeri a veszélyt és észbekap, hogy Fischer nemcsak a Stingl-féle kőedénygyártást óhajtja Herenden folytatni, hanem tulajdonképp a magyar porcelángyártás folyamatosságát szándékozik megalapozni: ezért a saját biztonsága, munkája és vagyona érdekében a porcelánedények pápai gyártására is 1839. június 28-án privilégiumot kér. Ekkor, ebben az időpontban, Fischer Herenden még nem készített porcelánt. Még csak előkészületben volt az, és csak azután vált valósággá, amikor az 1839 szeptemberében a Pápáról Herendre áttelepült Mayer János a gyártásra alkalmas porcelánmasszát itt elkészíti és előállítja. Fischer herendi készülődésével tehát nem csupán egy időben, hanem azokat megelőzően történtek Pápán magyar porcelánt készítő gyártási törekvések. E két próbálkozásból és igyekezetből mind a pápai, mind a herendi porcelán gyártása is gyakorlati valósággá vált. Egy korabeli szemtanú szerint 1842-ben már „az ország egyik részétől a másikig mindenfelé eléggé használják a pápai kő- és 5

1 Veszpr. Áll. Levélt. Közgy. jkv. 1840—1752, betáblázás 1841—489. (Kérj B.)