Folia archeologica 15.

Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek

180 MIHALIK SÁNDOR a Császári Királyi Szabadalom nevezetét Czimerein, és aláirásaiban használhassa — hogy gyárához tartozó mindennémű mesterségek űzésére szükséges legényeket tarthasson, végre, hogy készítményeinek mind nagyban mind kitsinybeni áruitatására Raktárnokot akárhol is, 's mikor nékie jónak fog látszani felállíthasson, a folyamodóra Mayer György ezennel ált ruháztatik 's illetőleg neki a' kivánt gyári szabadalom fellvebb elszámlált kegyelmes engedményekkel meg-adatik".

3

5 Mayer törekvéseit nem koronázta teljes siker, a Helytartótanács nem részesítette őt a porcelánra is kiterjedő privilégiumban. Maga a megye sem terjesztett fel erre vonatkozó kérelmet. Bezzeg, gyorsabban futott, simábban ért célhoz Fischer. 1841. július 30-án állít ki részére Nagybaráthi Huszár Ferenc erkölcsi bizonyítványt, „hogy nagy terjedésben lévő müipari gyárához felsőbb helyeken is kedvezéseket nyerhessen".

36 E pártoló írás birtokában Fischer Veszprém megye segítségét kéri, a „kegyelmes királyi szabaditéknak legfelsőbb helyen való kieszközlését". 1841. november 2-i ülésén hozott határozat alapján a. Helytartótanácshoz azzal terjesztik tovább Fischer kérvényét, hogy „több éveken át sok nehézségbeli küzdései után, megfeszített szorgalma s tömérdek áldozatai által", „az ezen vidéken található anyagokból készített porczelánját olly tökélyre emelte, hogv az már most, tekintve tartósságán kívül csinosságát, a' felsőbb rend ízlésének, és kívánalmainak is megfelel. Kérését annál inkább is pártolják, mert a privilégium megadását úgy tekintenék, mint hogy a' honi iparnak, illy senkinek nem káros, előmozdítását".

37 E kérvény mellé csatolt feljegyzés szerint az üzleti könyvek is tanúsítják, hogy a gyár egy kemencéjében 1840. október végétől 1841. november elsejéig 15,962 forint 31 krajcár értékű árut égettek ki. Az építési kiadások 1839 óta 26.785 forint 57 krajcárra rúgnak. A meglevő nyersanyag 33.308 forint 25 krajcár értékű, az eladott edényekért 5.630 forint 02 krajcárt vettek be. A porcelán készítményekről pedig azt jelentik ki, hogy „abban nem tsak forró folyadékot bátran önthetni, hanem a tűznél bármit is felforralni lehet, a legjobbak közé tartoznak, mérsékelt árát véve pedig mindenek felett legoltsóbbak és igy minden tekintetben bárkinek is ajánlható.

3

8 1841. november 8-án a gyári alkalmazottak létszáma 54 fő.

3

9 Mindezek alapján 1841. december 7-i ülésén a Helytartótanács megadja azokat a jogokat, amelyeket az 1840. 17. törvénycikk a gyártóknak általánosan tulajdonít — vagyis; Fischer üzeme „Császári Királyi kiváltságos porczellángyár" lett.

4

0 A pápai porcelán ügye ezzel azonban mégsem bukott el: Mayer György művészi vágyából, nemes törekvéseiből mégis valóság lett. Az 1842. január 24-én kelt „Szabados Pápa városában" létező gyárakról szóló jegyzék szerint a „Mayer György János úrnak császári királyi szabadalmas kő és porczellán edény gyára"-ból, „a hetenként készülő mintegy 3000 V. forintnyi árucikkekből évenkint 600 ezüst forint évi készítmények vitetnek Bécsbe."

4

1 A korabeli írásos dokumentumoknál és okmányoknál világosabb bizonyíték3

5 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1840. Fons. 18. Pos. 197-es iratkötegben és Veszpr. Ali. Levélt. Acta Congr. 1841. január 4. 3/1841. 3

6R»Zicska /., A herendi porcelán. (Bp. 1938) 8. 3

7 Mihalik S., Adatok a regéczi porcelángyártás történetéhez. Művészettörténeti Tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954-1955. (Bp. 1957) 127—128. 3

8 Ruzicska /., i. m. 76. ; Mihalik S., i. m. 128 sk. 3

9 Uo. 4

0 Uo. 4

1 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1842. Fons 18. Pos 41.