Folia archeologica 15.
Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek
170 MIHALIK SÁNDOR igényeit ez idő tájban még csak a holicsi, a pongyeloki, a tatai, a budai, a kassai és a krapinai gyárak látták el Magyarországon. A pápai gyár tág terjeszkedési lehetőségeket tudott tehát még találni. Postbichal és Schneller 1805-ben azzal távozik Holicsról, hogy „ideiglenesen munkára" Pápára utazik. 4 Megelőzően, még 1804 szeptember végén, Holicsra érkezik Alexander Ritter „iuven. Fabricator". 1805. április 20-án máris elbocsátják. 5 forint útiköltséget kap, amellyel Pápára utazik. Ő is egyike ilyképp a pápai gyár munkásainak. Amikor 1814. június 11-én Andretzek Erzsébetet feleségül veszi, sorsát végleg a gyárhoz fűzi. 5 1805. július végén Kaiser Antal korongos is Pápára jön. Az előző évben — Sankt Pöltenből — érkezett Holicsra. Windschügellel együtt abba a munkásgárdába tartozott tehát, amely tudatosan és programszerűen gyülekezett Holicson, hogy szervezetten, tervszerűen telepedjen át Pápára. Nem az első eset, hogy a holicsi gyár újonnan létesülő gyárak szakmunkásainak gyülekező helye. így történt ez már a proskaui fajanszgyár alapításakor, majd ugyancsak a holicsi szakemberek kirajzásaival létesült és állt talpra a bistritzi és a teinitzi kerámiagyár is. A holicsi az egész Monarchia legkorábban alapított, legrégebbi fajanszgyára volt, és sikerrel újult meg, amikor az angol kőedény gyártátására is kiterjeszkedett. Az idők folyamán gombamódra keletkeztek szerteszét művészi kerámiagyárak, mégis Holies maradt jóformán mindvégig az a hatalmas nagyüzem, a legtökéletesebb gyár, amely mindennel összefügg és amelyet mindenki példaképnek vesz. A pápai gyáralapítás idején Kuny budai gyára nem jöhetett számításba; nem volt szakmunkás feleslege. Az 1801-ben alapított kassai nagy kőedénygyár is részben Holicsról szegődtetett munkásokkal dolgozott, mert a környék fiataljainak nagy költséggel történő betanítását még nem fejezte be. A krapinai gyár sem tudott Magyarország számára szakembereket nevelni. Csak e négy helyen gyártottak, Pápát megelőzően, magyar földön kőedényt és így szinte a „dolgok természete", hogy a pápai gyár első személyzete a holicsi dolgozók sorából regrutálódott. A pápai gyár igazi szervezője, berendezője, a legnagyobb szakértő ebben az egész társaságban az öreg Carol August Windschügel, a Werkmeister. Apja — Andreas — 1755-ben bukkant fel a bajorországi Sulzbach járás egyik kerámiagyárában. 1784-től már az a Carol August nevű fia is mellette van, aki előbb Holicson és most Pápán is feltűnik. Már 1790-ben a felsőausztriai tartományban működő engelhartszelli gyárának kőedényeivel próbálkozott betörni a magyar piacra. A hatóságok ezt nem engedték. Windschügel ekkor eszmélt rá, hogy magyar földön csak akkor érvényesülhet, ha maga is tevékeny részesévé válik a magyar kőedénykészítésnek. Előbb Holiccsal, majd a Sankt Pölten-i gyárral ötvöződik a munkássága. Azután alig tér vissza Holicsra, máris Pápára jön. Amikor megérkezik, kis sereget talál már ott. Ezek közül Kaiser Antalt ő vitte magával Sankt Pöltenből Holicsra. Onnan, hihetőleg, azért jött Pápára, mert már tudta és érezte, hogy sorsa Windschügellel egybeforrt. 1804 nyarán Steigersdorf er Lipót mázkészítő, majd Steigersdorf er József mintázó is Holicsra érkeznek. Az angoledény csoportba kerülnek. 1805-ben mindketten Pápára mentek, szintén programszerűen: a Windschügel-féle dolgok és célok érdekében. Amikor Windschügel 1805 októberében Pápára telepszik át, vele jön Anton 4 Uo. 83,125. 'Pápai ev. anyak.
