Folia archeologica 15.
Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)
A GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁS CENTRALIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSE Ezek után röviden áttekinthetjük mindazokat az elméleti problémákat, amelyek a gazdasági irányítás és a centralizáció közötti összefüggésből adódnak, s melyeknek ismertetésével tanulmányunkat kezdtük. A feudális állam ebben a korban már — néhány kivételtől eltekintve —, Európa minden országában elérte, sőt túl is haladta fejlődésének legmagasabb fokát, az abszolutizmust. Ez a folyamat, noha lényege mindenütt egyforma volt, szinte országonként másként játszódott le, eredménye azonban mindenütt ugyanaz lett: a központi hatalom fokozatosan magához ragadta az állami élet irányítását politikai, katonai, gazdasági, igazságszolgáltatási stb. téren. A rendek hatalmának legyűrése nyugaton az új, feltörekvő osztály, a polgárság támogatásával történt, anélkül persze, hogy a polgárság részesült volna a politikai hatalomból. Keleten (Oroszország, Poroszország), más, a rendi társadalomhoz tartozó rétegek szolgáltak az abszolútizmus kiépítéséhez alapul. Az abszolutizmus mindkét formájánál lényeges vonás azonban új, központi hatalom irányítása alatt álló felső és alsó szintű államapparátus kiépülése. 3 3 Visszakanyarodva eredeti témánkhoz: nem vitatható az az alapvető tény, hogy Rákóczi nem volt abszolút uralkodó. Nem állott rendelkezésére a rendektől független apparátus: a legfontosabb ügyekben a két országgyűlés döntött; állandóan a szenátus határozott a lényegesebb kérdésekben ; s végül a legfontosabb : a végrehajtás a nemesi vármegye kezében volt akár adóról, akár katonaállításról, akár kereskedelmi vagy pénzügyi rendeletekről volt szó. Noha a sorsdöntő kérdésekben, ha azok nem sértették a nemesség alapvető osztályérdekeit, Rákóczi érvényesítette akaratát: de sohasem törekedett az abszolút hatalom kiépítésére. Nem azért, mert nem látta a lengyel típusú nemesi feudális állam alapvető fogyatékosságait, hanem azért, mert méginkább tisztában volt azzal, hogy a Habsburgokkal folytatott élet-halálharc nem teszi ezt lehetővé, hiszen inkább a nemzeti erők összefogását, semmint szétforgácsolását követeli meg. De szerencsésebb sorsú országban is, melyet külső ellenség békén hagyott, évszázadokig tartott a küzdelem a két szembenálló fél között. Magyarország pedig a XV. század óta folytonos harcban állt a törökkel és Habsburgokkal: nem volt idő és lehetőség a nagyszabású belső átalakulásra. Utóbb pedig betagolódva egy komplex államrendszerbe, idegen abszolutizmus alárendeltje lett, végképp elvesztve a lehetőséget a saját nemzeti abszolutizmus kiépítésére. De nem véletlen, hogy valahányszor e vérzivataros századokban az ország egy-egy darabja, mint Bethlen Gábor idején Erdély, vagy többé-kevésbé az egész ország, mint Rákóczi korában, viszonylagos és átmeneti függetlenséghez jut, rögtön megállapítható a központi hatalom megerősítésének tendenciája. Hangsúlyozzuk: tendenciája — s ez csak az első lépést jelentette azon a hosszú úton, amelyen más, szerencsésebb országok végig is tudtak menni. Kérdés: a gazdasági irányítás Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc alatt mennyit haladt előre ezen az úton? Az előző fejezetben felvázoltuk a gazdasági irányító apparátus fejlődését, s kiderült, hogy felső szinten több, gyakran egymás munkáját átfedő szerv jött létre, de ezek közül egyik sem vált modern értelemben vett hivatali apparátusá. 3 3 Elekes L., TSZ 2(1959) 27 2—290.; Makkai L., TSz 3 (i960) 193—223.
