Folia archeologica 15.

Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)

GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁS ÉS CENTRALIZÁCIÓ A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCBAN ( I 70 J — I 7 I I ) HADSEREG ÉS GAZDASÁG Az újkor kezdetén az abszolút feudális állam kifejlődésével párhuzamosan, annak egyik legfontosabb járulékaként megjelenik az állandó, nagy létszámú hadsereg is. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy létrejöttek és az abszolút állam rendelkezésére állottak azok a gazdasági erőforrások, amelyek szükségesek voltak ilyen nagy és állandó teher elviselésére. Nemcsak az adóbevételek nagy mértékű növelése volt ennek az előfeltétele, hanem a hadsereg felszereléséhez, fegyverzetének gyártásához, élelmezéséhez szükséges iparágak megléte is. A hadsereg ekkor már nem az a nemesi gyülekezet, amelynek keretében a birtokaikról összegyűjtött és felszerelt csapatokkal rendelkező nagybirtokosok az év egy rövid idejére hadbaszálltak, hanem nagy létszámú, állandóan fegyverben tartott, hivatásos tisztikar által vezetett szervezet, amely az ipari és mezőgazdasági termeivények egész sorát igényelte és fogyasztotta. Főfegyverzete a folytonos és időnként rohamos fejlődést mutató puska, a szuronnyal — s már csak ezeknek az előállítása is nagy feladatot rótt egy ország iparára. A hatás persze fordítva is érvényes : a kialakult állandó hadseregek olyan fogyasztópiacot jelentettek az ipar számára, hogy hatásukra bizonyos iparágak manufaktúrái szédületes iramban fejlődtek ki. Egyes országokban egyenesen a hadsereg fogyasztása teremtette meg a manufaktúraipart. Mindez az ipar, illetve általában egy ország gazdasági élete és a hadsereg közötti szoros kapcsolatot mutatja. A XVIII. századtól kezdve nem lehet modern hadsereget fenntartani fejlett ipar, azaz manufaktúraipar és rendezett közgazdaság nélkül. Ezért csúsztak vissza a másod- és harmadrendű hatalmak kategóriájába azok az országok, amelyekben nem fejlődött ki a manufaktúraipar, mint pl. Spanyolország, Lengyelország, Törökország. Ezek az államok egy évszázaddal előbb még nagyhatalmak voltak, a XVIII. században pedig már alig tudtak beleszólni Európa sorsának irányításába, sőt saját függetlenségük is veszélybe került. Ezt az összefüggést gazdaság és hadsereg között már az egykorú közgazdászok, politikusok is észrevették. Ázok az államok, amelyek nem rendelkeztek komoly iparral, minden eszközzel igyekeztek megteremteni azt (Habsburg-birodalom, Oroszország, Poroszország, sőt Franciaország is). A hadsereg és gazdaság között volt más, közvetett összefüggés is. Az állandó seregek fenntartása sok pénzbe került, az abszolút állam adóbevételei a hadsereg, a királyi udvartartás és az állam-apparátus fenntartására szolgáltak. A rohamosan emelkedő adóterhek nagy igénybevételt jelentettek az illető ország gazdasági életére. Egy esetleges háború pedig nemcsak a hadsereg, hanem az ország gazdasága számára is döntő erőpróbát jelentett, s a győzelem vagy vereség oka legalább annyira a „hátország" is volt, mint maga a hadsereg.

1 1 E kérdést Engels vizsgálta meg igen részletesen: Hogyan „forradalmasítja" Eugen Dühring űr a tudományt („Anti-Dühring") (Bp. 1950) 170—178, 372—373. Csak a következő néhány, elvileg legfontosabb megállapítását idézem : „Semmi sem függ annyira a gazdasági előfeltételektől, mint éppen a