Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

144 TEMESV

ÄRY FERENC А ХУНТ, század elején a reneszánsz formakincset a lakatosiparban is felváltotta az új stílus, a barokk. Megjelenése nem szorította ki a korábbi évszázad termékeit, de annak nagy részét átalakította az új irányzatnak megfelelően. A szárat és taréjt megtartották eredeti formában, de a fül barokkos kiképzést kapott (66. ábra i—15). Gyönyörű példa erre a Magyar Nemzeti Múzeum 58.89.d- szám alatt beleltározott darabja is. Ez a példány még nem öntött. Kagylókból képzett füle kovácsolt, amely alig láthatóan forrasztott. Hozzá hasonlóan szép példány az 58.83. d. szám alatt beleltározott darabunk, amely a fordított szív alakú fülek készítési módját követi, azonban a körületlemez külső oldala többszörösen tagolt és vésett. Főtengelyét rendkívül finoman kidolgozott balusztertag képezi. Figyelemre méltó szakájának gyűrűs kiképzése, amely a XVIII. századi lakatosipari termékek egyik legszebb darabjává teszi. Ugyancsak barokkos motívumú az 58.93.d- számú kulcsunk, amely már tömör szárú, négylevelű lóhere alakban kanyarékos. A kulcsot hosszú ideig használhatták, ugyanis a tarajtalp annyira megkopott, hogy utólag ráforrasztott lemezzel kellett kiegészíteni. A XVIII. században a kulcsok füleinek kiképzése igen változatos (63—65. ábra). Megjelenik a dupla tarajú kulcs is (61. ábra 9), amelynek egyik nagyon szép 1713-ból származó példányát dolgozatunkban bemutatjuk (66. ábra 10). Még ugyanebben a században elterjed a „modern" fül forma, amely hozzávetőlegesen alul és felül kissé benyomott ellipszis alakot mutat

0

0 (61. ábra 10). Korai feltűnéséről már megemlékeztünk a besztercebányai kályhacsempék tárgyalása alkalmával. Bár ez a forma a XV. században megjelenik, elterjedésével csak a XVII. század második felétől számolhatunk. Ugyancsak a barokk kor termékeinek kell tartanunk a duplafülű legtöbbször két barokk kagyló egymásba fonódásával kialakított formákat.

6

7 E korszak kulcsainak vizsgálatakor felhívjuk a figyelmet I. József uralkodása alatt (1705—1711) használatban levő kamarási kulcsokra, valamint I. Leopold (1657—1705) jelvényeire, amelyek nyilvánvalóan a kor ízlését tükrözik.

6

8 Megfigyeléseink szerint a lakatoknak az a típusa, amelyet béklyó, vagy békólakatok néven tart nyilván az irodalom, részben cigánykovácsok terméke. Ezeknek munkájáról tesz említést a hódmezővásárhelyi utasítás is, amely megállapítja, hogy a XVIII. században a cigánykovácsok nagyon elszaporodnak és ezért a „becsületes mesterséget űző iparosok nyomására" a városi hatóságok eltiltják őket a munkától. Amint később kiderül, mégis tovább dolgoznak, sőt közülük néhányan céhek be is tömörülnek.

6

9 Mivel ezeknek a lakatoknak fejlődéséről, szerkezeti rendszeréről korábban megemlékeztünk, ezúttal csupán Szabó Kálmán ásatásai alkalmával felszínre került szép darabokra hívom fel a figyelmet. A lakatos és óráscéh 1696. évi pecsétnyomója ugyanúgy bizonyítja XVII. századi meglétét (55. ábra 5), mint a már említett dévai összeírás, amelyben azt olvashatjuk: „Ezen bástya mellett áll ajtó, három hosszú vas pántokon vas sarkakon. Az reteszen békó lakat vagyon egy."

70 Elterjedésének méreteire következtethetünk a nagyvázsonyi lakatoscéh leveleiből 6

6 Nagyon fejlett formáját látjuk a Nemzeti Múzeum gyűjteményében nyilvántartott Rákóczi láda kulcsánál. A szakának kialakítása már egészen modern leegyszerűsített formákat követ. Ltsz. 1947/17. 6

7 Debrecen, Déri Múzeum, V 57—3—1912. 6

8 Kaemmerer, N., Almanach. (Wien é. n.) 130, 101. 6

9 Szerem ley S., i. m. 344. 7

0 Veress E., i. m. 19.