Folia archeologica 15.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században
142 TEMESV ÄRY FERENC A forma szerint nem itt kellene foglalkoznunk az alábbiakban ismertetett két kulcsunkkal, de mivel a kulcsfül körületlemez belső területének díszítése rokonságot mutat a csigás kulcsokkal, néhány mondatban megemlítésük indokolt (59. ábra 2—3). A készítő iparos mindkét kulcs fülét baluszteresen dolgozta ki, s a korábban már ismertetett tüskésmódszerrel kapcsolta a szárhoz. Szorítógyűrűje több lemezből összeállított, peremén az ún. magyar bajusz motívummal ékesített. A fentebb ismertetett forma lezárása előtt meg kell jegyeznünk, hogy a XV. században alkalmazott gömbsüveg alakú gyűrűk nem lehetnek általánosak, s elterjedésükkel csak későbben a XVII. század második felétől számolhatunk (41. ábra 6). A szorítógyűrűknek ezen típusai felkerülnek az ajtó, szekrény és ládakulcsokra egyaránt (55. ábra 1—6). A XVII—XVIII. századi vasládák kulcsait a legtöbb esetben a hagyományos módon készítették. 5 7 Véleményünk szerint a XVIII. században ezek a kulcsok nyilván a központosított, nagyméretű szerkezeti rendszerek megjelenésének hatására megrövidültek, tömzsikké váltak (60. ábra). Ezáltal lehetővé lett a sokszor 12 nyelvcsapos ládák zavartalan működése is. A XVIII. század folyamán a lakatok működési elve sokat nem változik. A szerkezeti rendszerek egyre inkább leegyszerűsödnek, akaszos rendszerűvé válnak (61. ábra 2/a). Ez az akasz még nem azonos a XIX. századi zuhaltunggal, de lényeges fejlődés történt ebbe az irányba. A mechanizmus változásával egyidőben megváltozik a lakatok formája (61. ábra x—3, 8), mint ezt az 1909/77. szám alatt nyilvántartott példányunk igazolja. A formaváltozás viszont nem hoz létre feltétlenül szerkezeti változást is. A gömbölyű, négyszögletes, sokszögű és az általunk már említett lakatok legtöbbje még a XVIII. században is könnyűszerrel felnyitható volt. Ami ebben a korban valamit jelentett az őriemezek helyett beépített biztosítócsapos lakatoknál, az elsősorban a lakatköldök kanyarékos kiképzése. Gyakori a lóhere, kereszt, csillag alakú köldökcsap. A XVIII. században gyakran kerül a lakatokba őrlemezekből összeállított dió -— XVII. századi nevén kulcsszék (61. ábra 4—5). Szépen tanulmányozható ez a diósgyőri várlakaton is, amelyet más összefüggésben már említettünk. További lépést jelentett előre — a kanyarékos kulcsszár megtartása mellett — a taréj leeresztése г szár alá (42. ábra 4). Előfordult, hogy a lakattestet kettéválasztották, s két különböző kengyelt és szerkezeti rendszert építettek be. A század második felében hazánk területén is elterjednek a XVI. Lajos stílusú zártestek (XXI. t. ; 62. ábra 1—2). Ezek többnyire egy-két bezzentős nyelvszárral, illetőleg nyelvcsappal készültek (61. ábra 2b). A mozgó alkatrészek szabályos működését egy felszegecselt bujtó, valamint a zárfenéklemezen elhelyezett vezető sín teszi lehetővé. A rugó beépítése már említésre méltó változást mutat, mint ezt az 1933/19. szám alatti lakatunk mechanizmusa bizonyítja. 6 8 Szerkezeti rendszerének felépítése lényegesen fejlettebb a golyó alakú lakatok remekbekészült példányainál is 5 9 (XXIII. t). 5 7 A vasládákat mi ezen a helyen tudatosan emeltük ki, ugyanis a faládák esetében viszonylag hamar kiszorulnak a használatból. Helyüket átadják a kifejezetten barokk ízlésű kulcsoknak. Amikor azonban alkalmazzák őket — a XVIII. században — a fül körületlemeze elgömbölyödik, a szorítógyűrű is gömbös kiképzésűvé válik, amely az első időben még megtartja csúcsos kiképzését, de hamarosan végleg lekopik. 5 8 Ezt a formát Szentesen a céhmesterek üzenetközvetítő lakatnak használták. Bátky Zs., Útmutató a néprajzi múzeumok szervezésére. (Bp. 1906) 171—173. LIV. t. 6 9 L. a miskolci Herman Ottó Múzeum 53.379.1. ltsz. 2 kengyeles, kettéválasztott golyó alakú lakatját.
