Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

136 TEMESV

ÄRY FERENC nak, sokszor a 25 X12 mm vastagságot is elérik. A kovácsolt lemezekből alakított lakattest gyűrűkkel díszített bordás megerősítése is gyakoribbá válik. A súly növekedésével egyidőben alakulnak ki a kosárlakatok talpas típusai (57. ábra 1,4). Ezekből néhány remekbe készített darabot ismerünk hazánk területéről is, de származásukra nézve adatok nem állnak rendelkezésünkre.

1

7 A dolgozatunkban bemutatott, finom kidolgozású lakatosipari termék kengyele 16 xi6mm vastag szögletvasból kovácsolt, többszörösen tagolt, rézzel forrasztott alapra épült. Az első pillanatban a lakat rendkívül szilárdnak látszik. Valójában a nyelvcsapokat fedő körületlemez igen könnyen eltávolítható, s így ezen a téren fejlődést a XVII. századi háromszögletű lakatokhoz viszonyítva nem igen látunk. Ami újszerű ebben a lakatban, az nem egyéb, mint a köldök, amely háromszög alakban kanyarékos. Az egész szerkezeti rendszer ketté választott, s azonos felépítésű mechanizmussal működik. Az elmondottak alátámasztására tesszük közzé a lakatnak két kulcsát is, amelyek közül az egyiknek füle fordított szívalakot utánoz, míg a másik a XIX. századból oly jól ismert kissé megnyomott ellipszis alakot követi. Mindkettőnek a szár a köldöknek megfelelően háromszegletes. A szár alá nyúló taraja és tarajtalpa élőről három helyen egyszerűen híjazott, ami a belső szerkezeti rendszer primitívségének legfőbb bizonyítéka (57. ábra 1). Lényegében ezzel a lakattal mutat rokonságot az 1941/55 szám alatt beleltározott darabunk is. A rajta feltűnő M. W. és 1731-es évszám jelentőségét különösen kiemeli (57. ábra 4). A lakatosoknak és órásoknak azonos céhbe való tömörülésére emlékeztet Magyarország egyik legszebb kosárlakatja, amely a debreceni Déri Múzeum tulajdonát képezi.

4

8 Ennél a darabnál a talpak között óra számlapjához hasonló beosztású lemezt figyelhetünk meg. Nézetünk szerint ez nem is annyira használati tárgy, hanem inkább egy céhszervezet jelvénye. Ugyanilyen példány ismeretes még a miskolci múzeumból, amelynek részletes feldolgozását és a debreceni példánnyal való egybevetését a jövő feladatának látjuk. A XVIII. századi lakattípusok ismertetése előtt meg kell még emlékeznünk a tornyos lakatokról, bár szerkezeti rendszerüket illetően ezek nem ismeretlenek. A mozgó alkatrészeket hossznégyszögű hasáb alakú boríték fogja egybe, amelyből tagolt alappal emelkedik ki — a lakattest mindkét oldalán — a kocka alakú torony. A tornyok — a lakattesthez hasonlóan — összeforrasztott, kovácsolt lemezekből állnak. Belül üresek, részben a mozgó alkatrészek befogadására szolgálnak, de egyben a lakatkengyel tartópilléreit is alkotják. A lakat nyitása a kulcsnak félfordulatos elmozdításával történik. A szokástól eltérően a reteszlapok a tarajtalp hatására süllyedő mozgást végeznek, miközben a reteszfészkekből kilépnek. Ezután a lakat füle oldalra kimozdítható, s láthatóvá válik a kengyellel egybeépített, reteszfészkekkel szerelt és süllyesztett zárólemez. Igen gyakran ez a zárólemez négyes osztatú, vállperemes kiképzésű. Természetesen a XV—XVIII. század folyaország egész területén találunk. A váci Vak Bottyán Múzeum tulajdonában levő darabon a reteszoldó lemez a lakat fenekére van elhelyezve. Ltsz. 53.56.9. Vác. Szép példányokat találunk még a debreceni Déri Múzeumban. Ltsz. V. 6z. (1917), Miskolc 53.331.1. Debrecen V. 244/1912. 4

7 Mint érdekességet megemlítjük, hogy a talpas lakatok motívumai, valamint az S alakú csipkézés Franciaországban a zárakra is felkerül. Vő. Metman, L., i. m. 549., LVI.t. 4

8 Ltsz. IV. 106—1926. Származási helye Révkomárom. M : 185 mm, sz: 136 mm. Kulcsának füle újabb, h: 105 mm. Taraj m: 43 mm.