Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK ÉS Z

ÂRMECHANIZMUSOK FEJLŐDÉSE 135 A kosaras lakatokon a XVII. században alkalmazott hengeres áttörések, azaz rögzítő hüvelyek függetlenek a szerkezeti rendszerektől. Ezek csupán díszítő elemeknek tekinthetők. A XVIII. század elején, amikor a kosaras lakatok méreteinek megnövekedése következik be, s főleg a század közepére, amikor ezek a lakatok fő típusává lépnek elő — az áttörések megsokszorozódnak, finomabbá válnak, és ami a leglényegesebb, fokozottabb szilárdságot biztosítanak. A XVII. század elején már határozottan kimutatható a kulcslyuk lezárására való törekvés. Többnyire a hossznégyszög alakú, titkos retesszel működő, ún. „ablakrendszereket" alkalmazzák. Természetesen tovább él a kanyarékos kulcslyuk, azzal a módosítással, hogy a lakatok mél yében egysze rűbb esetekben biztosító csapokat, igényesebb daraboknál őriemezeket helyeznek el.

1

6 Ezzel egyidőben a kengyelek is erőteljesebbé vál4

0 Ilyen példányokat az бо. ábra