Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK É

S

Zá

RMECHANIZMUSOK FEJLŐ О É SE 133 centire egy alig látható rögzítő szögecs figyelhető meg. Már ezeknél a daraboknál alkalmazzák a borítékon a merevítő „bordát", megközelítőleg 35 X50 mm nagyságban, amit még nem a lakattest szilárdítása, hanem a lakatköldök felszegecselése tesz indokolttá. Ez a köldök a XVII. században a 3—4 mm vastagságot még nem haladja meg, de 2—-3 mm-re kiáll a lakattestből. Megfigyeléseink alapján a XVII. században a lakatok magassága 80—120 mm körül mozog, szélessége 5,5—8,5 mmig terjed. Már ebben a században felkerült a lakattestre a többé-kevésbé hengeres kulcsház, amely 3 5 mm-nél nem, vagy csak ritkán növekszik nagyobbra. Hazánk területén folytatott régészeti ásatások is igazolják, hogy a XVII. században a zárszerkezetek anyagában, a szerkezeti rendszerek felépítésében az előző századhoz viszonyítva lényeges változás nem következett be. A nagyvázsonyi várból előkerült és N. 57.32. számon a veszprémi múzeum gyűjteményében nyilvántartott anyag is a mondottakat támasztja alá. Sajnos az ásatás alatt és részben a konzerválás közben a lakat borítékja megsérült, és így lehetősége nyílt rá, hogy bizonyos szerkezeti elemek rögzített helyüket elhagyva, más összefüggésben jelenjenek meg a borítékon belül. Ennek ellenére jól kivehető, hogy mechanizmusa a hossznégyszög alakú lakatok rendszereit követi (58. ábra ia—ib). A különbséget a rugó feldolgozásában láthatjuk, ugyanis a rugó ennél a lakattípusnál felszegecselt, és nem szabadon két állvány között mozog.

4

5 4

5 Temesvár y F., A nagyvázsonyi . . . 48—5 о. 58. ábra