Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTíPUSOK ÉSZáRMECHANIZMUSOK FEJLŐ О É SE 131 fejlődését, észak, dél, kelet, nyugat eltérő sajátosságait, gazdasági helyzetét, megközelítőleg helyes eredményre juthatunk. Ezen az alapon a céhes anyagon is bemutatott egyszerű, kidolgozásában feltétlenül primitív darabok csaknem kivétel nélkül a XVII. század termékei közé tartoznak. Kengyelük általában 8—10 mm vastag négyszögkeresztmetszetű vaspálcából hajtott. Elvékonyodó, oldalhijazású kengyelcsapjuk hosszúsága 30 mm körül mozog. Ezeknél a lakatoknál a kengyelcsukló, illetőleg a kengyelcsukló csap — mint ezt a gyűjteményünkbe iktatott 1885/152—404, valamint az 57.887. c. tételszámok is igazolják — igen kezdetlegesen kidolgozottak. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy kifejezetten ezen az alapon a lakatok korát meghatározni nem lenne szerencsés, annak ellenére, hogy megfelelő mennyiségű bizonyító ábrázolással is rendelkezünk. Ugyanis a céhes anyag csak korlátozott értékű bizonyítóanyag, mivel igen gyakran a jelvényen jelentkező évszám a céh alapításának idejét tükrözi, míg az ugyanott bemutatott tárgyi anyag esetleg néhány évtizeddel későbbi készítmények formáit követi. Ezért a továbbiakban nem a külső forma alakulását kísérjük nyomon, hanem a zárlemezek összeállításának módját, a szerkezeti rendszerek működését, megoldásait. Véleményünk szerint a XVIII. században a vékony zárlemezekből képzett zártest összeállításában újszerűvé válik. A korai típusoknál a lakatok többnyire három karéjosak, s minden karéjban 1—1 hengeres áttörés, illetőleg borítékrögzítő hüvely, valamint az alsó karéj középpontjában, a kulcslyuk alatt néhány 5 6. ábra