Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK ÉS Z

ÂRMECHANIZMUSOK FEJLŐDÉSE 129 Szerkezeti rendszerüket illetően ezekhez a lakattípusokhoz sorolhatjuk az ún. kosár alakú, háromkaréjos lakatokat is. Ezeknek feltűnési ideje Magyarországon a XVII. századra tehető, annak ellenére, hogy Franciaországban, Dél- és Közép-Németországban már a XVI. században is alkalmazásban voltak.

4

0 A szakadozott kontúrokkal, S alakú bevágásokkal és ráerősített maratott lemezekkel díszített francia példányok mintául szolgáltak Európa egész lakatosiparának.

1

4 A kosaras lakatok magyarországi elterjedését, ma már a nem kis mértékben felkutatott céhesanyag ábrázolásain keresztül nyomon tudjuk követni. Ezen anyagcsoportból is ki kell emelnünk a céhek behívótábláit, valamint pecsétnyomóit, amelyek egybevetve az okiratos anyaggal a kormeghatározáshoz igen nagy segítséget nyújtanak.

4

2 A győri lakatoscéh 1640-ből származó pecsétnyomóján — cartouche-pajzsban — a fentebbi lakattípus egyik fejlettebb formája jelentkezik

4

3 (55. ábra 1). A kosaras lakatok XVII. századi előfordulásának további bizonyítása teszi szükségessé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egyesített puskaműves—lakatos céhszervezet behívótáblájáról is említést tegyünk.

4

1 Ugyanis az 1695-ös évszámmal jelölt, profilált sárgaréz lemez mindkét oldalán a kosaras lakatok kulcsházas, kanyarékos kulcslyukkal szerelt példányai tanulmányozhatóak (56. ábra a—

b). A Magyar Nemzeti Múzeum lakatosipari gyűjteményében található kosaras lakatok már lehetővé teszik, hogy e lakattípuson belüli fejlődést is nyomon kövessük, szerkezeti rendszerüket meghatározzuk (57. ábra 1—TI). Bár a magunk részéről elsősorban a mechanizmusban történt változásokat kutatjuk, s így természetesen a nagy kontúrokon belüli módosulásokat csak érinteni tudjuk, mégis esetenként kénytelenek vagyunk a forma alakulásával is foglalkozni, mert a változás a szerkezeti rendszer elhelyezésével, a biztonság fokozásával szoros összefüggésben van. Ha vizsgáljuk a lakatosiparnak a fentebb említett — XVII. század közepétől a XVIII. század második feléig oly annyira kedvelt termékeit, alapvetően két típust választhatunk egymástól el. Ezt a szétválasztást a lakatok felületi megmunkálása, sőt ásatási anyagon végzett megfigyelések is indokolttá teszik. Amenynyiben még a kor meghatározásához figyelembe vesszük az ország egyenetlen így pl. említést érdemel a soproni lakatoscéh pecsétnyomója. Sopron Liszt Ferenc Múzeum. Ltsz. 55.1016.1. A jolsvai lakatoscéh 1668. évi pecsétnyomóján fejlettebb példány jelentkezik. Ltsz. 263/1875.9. MNM. Lásd még az 1669 évvel jelölt mileji pecsétet. Turul 44(1930) 24—25. A háromszögletű lakatok gyönyörű ábrázolását láthatjuk még a debreceni Déri Múzeum 1745. évből származó árutábláján is. Ltsz. 1926/22. 4

0 A kosár, vagy másképpen szív alakú lakatok elterjedésére vonatkozóan Hefner-Alteneck munkáiban találunk utalást. A francia anyag nagy részét XVI. századinak tartja. Néhány korai típust is bemutat, de keletkezésüknek idejét nem határozza meg. — Hefner-Alteneck, I. H., Eisenwerke oder Ornamentik der Schmiedekunst des Mittelalters und der Renaissance. (Frankfurt a. M. 1886) — Vö. Metman, L., i. m. 22., LVI. t. 544, 553, 552, 547. 4

1 Bár részleteiben nem kívánunk foglalkozni a kérdéssel, mégis meg kell jegyeznünk, hogy Miloev, M. a VojvodanszkiMuzej (Novi Szad) tud. kutatója is feldolgoz néhány példányt a XVI. sz.-tól a XIX. sz.-ig terjedően: Zbirka brava i klucseva u Narodnom muzeju u Vrscu. — Sammlung der Schlössern und Schlüsseln im Vrsacer Museum. Rad 5 (1956) 258—267. 4

2 A pecsétnyomók közül ezúttal kiemeljük a modori lakatos céh 1651. évi pecsétnyomóját. Sajnos, csupán lenyomatát ismerjük : Egyetemi Könyvtár XXV 111/8 Privl. Ceharium. ; L. még a győri lakatos- és puskaműves céh XVII. századi pecsétnyomóját. Győr, Xantus János Múzeum. 4

3 Győr, Xantus János Múzeum. Letéti száma ismeretlen. 4

4 Ltsz. 1893/23-4. •9 Folia Archaeologira