Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK ÉS ZÁRMECH ANIZMUSOK FEJLŐDÉSE 119 A ládazárak reteszes szerkezetei között természetesen egyszerűbb formákat is találunk. Ilyen a nagyvázsonyi ásatások során felszínre került alig 105 mm hosszú, s mintegy 84 mm széles zárszerkezet.

1

5 Kisméretű szerkezeti rendszerét profilált lemez borítja. A lemez alatt a zárköldök két oldalán végén derékszögbe hajtott, szögletesre kovácsolt, szegecsekkel rögzített nyelvszárat találunk, amelyet a két reteszelő kar között, mozgó tengelyre szegecselt retesz-elmozdító működtet (46. ábra ia—ib). Korábbi dolgozatainkban jeleztük, hogy a zárszerkezetek külön csoportját képező C-rugós reteszes szerkezeti rendszerek a XV. században már megjelennek. Ezek a korai darabok hossznégyszögű, kissé kinyíló zárfenéklemezre épültek. A XVI. század folyamán ezek a zárak tökéletesednek és a XIX. század elejéig alkalmazásban vannak. A reteszfejeket С alakban meghajtott és a dió köré felszegecselt rugó működteti. А XVI—XVII. században már teljesen elvált egymástól a rugó és a reteszelő kar, s a zavartalan működést az áttételek biztosítják (47. ábra 1). A XVI. század második felében a rugóház elkülönülése a szamárhát alakú zárfenéklemezeknél már megfigyelhető.

1

6 Ezzel csaknem egyidőben a zár1

5 Ltsz. 58.662.B. 1

6 A teljesen borítékába zárt szerkezetek pecsétnyomón is feltűnnek. A szamárhát alakú kiképzés jól kivehető a Magyar Nemzeti Múzeum 26} /1875/ 9. számú példányán. 47- ábra