Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK ÉS ZÄRMECHANIZMUSOK FEJLŐDÉSE 116 néhány fokot fordul, és a végén az ötlő x 5 mm-t emelkedik (42. ábra i/f). Amikor az általunk tárgyalt zárszerkezetet belülről nyitották, többnyire két mozdulatot végeztek. A kisdióban elhelyezett kulcs segítségével hátramozdították a nyelvszárakat, és ezzel egyidőben az ún. ötlőkilincset is lenyomták. A XVII—XVIII. században a zárszerkezet használatának megkönnyítését a nyelvszárgátló beépítése szolgálta. Csak nagyon ritkán találkozunk olyan megoldásokkal, hogy a nyelvszármozgató kulcs 45°-nál jobban elmozdítva egyben a gátlást is lehetővé teszi. A zárfenéklemezre a készítő iparos körületlemezt szegecselt fel. Ez a lemez a rugóház alatt szamárhát alakúan profilált. Egyik végével a zárdióra fekszik, míg a másik vége a zárszerkezet első bújtatójához csatlakozik. így láthatjuk, hogy a körületlemez nem terjed ki a zárszerkezet alsó részére, úgyszintén nem történt meg ezen a részen a fenéklemez levélindás, vésett domborított díszítése sem. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a készítő mester a kisdió finom megmunkálása ellenére is a terméket csak másodrangú munkának szánta. A zárfedőlemez — amely teljesen követi a zárszerkezet alakját — szabályos megmunkálású. Felületén reneszánsz motívumok maradványai fedezhetők fel, bár a földben, a közel 300 év alatt, a díszítő vonalak sok helyen összefüggéstelenné váltak. Ezek alkalmazása nem ismeretlen Magyarországon, azonban előfordulásuk a német XVI. 45- ábra századi reneszánsz vereteken a leggyakoribb. Az ajtózárak megvizsgálása után figyelmünket a bútorzárakra kell összpontosítanunk, mivel ezek lényeges eltérést mutatnak az előbbiekben ismertetett mechanizmusoktól. A dolgozatunkban vizsgált darab a korábban bemutatott két zárhoz hasonlóan egyenetlenül kovácsolt zárlemezre épült. Alapformája hossznégyszögű, szélessége 115 mm, hosszúsága 340 mm. A zárszerkezet érdekessége, hogy a zárdió a fenéklemezből kiugró, félköríves lemezsávon helyezkedik el

8 (45. ábra). A szerkezeti mechanizmus főrészét itt is a dió képezi, amely 70 mm magas, nyolcszegletes, tömör, lapos tetőben végződik. A dióház oldalát szögletes lapokkal zárták le. Ezek részben a fenéklemezhez, részben a kupolához csatlakoznak. Mindkét oldalán derékszögben kiképzett tartóállványokat találunk, amelyeket gömbölyű szegecsekkel a zárfenéklemezhez erősítettek. A szegecseket a XVIIL század folyamán esztergályozott csavarok váltják fel (XXII. t). 8 A nyelvszár lándzsás lezárását a reneszánszból jól ismerjük. 43- ábra