Folia archeologica 14.

H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap

112 H. Kolba Judit zatot kapunk: úgy falazhatták a padlóba, vagy a falba, hogy csak feliratos lapja látszott és a falsíkból egyáltalán nem állott ki. A felület kiképzése után a kőfaragó a felirat előkészítéséhez kezdett. Mivel — feltehetően — csak szöveget szándékozott vésni a lapra, vízszintes irányban nagyjából három, illetőleg öt sávra osztotta, a három soros felirat számára. A faragó gyakorlatlanabb keze látszik a sorok előkészítésénél: a betűket ugyanis felül és alul előre bekarcolt vonalsorok közé véste, sőt mindegyik sort kétszer vonalazta. így a betűk felett és alatt egyaránt két-két segédvonal húzódik. Az alsó sor alatti vonal ismét gyakorlatlanságra utal: mindkét vonal többszörösen megszakadva, ferdén haladó karcolásokból adódik. Tehát még az egyes vonal meghúzása is nehézséget jelentett számára. Ezekután nézzük a szöveget, amelyet a kőfaragó az előre meghúzott segédvonalak közé három sorban helyezett el (48. ábra). Mindegyik sor egyszerű kereszttel indul, a szavak között — majdnem mindenütt — nagyjából háromszög alakú, kis indavonallal végződő elválasztó jelek láthatók, a sorok végén pedig az utóbbi jelek hosszabb hullámvonalban folytatódva elérik a sírkő szélét. A gyenge technikájú mesternek azonban egyik jelet sem sikerült egyformára készíteni, sőt mindegyiknek bizonytalan a rajza. A fenti jelek között megírt szöveg a következő: + AD PATRE M PAVLV(M) POSIT(VS) ROGAT APOLINARIS + QVIS QVIS ADES QVI MORTE CADES STA P(ER)LEGE PLORA + SVM QVOD ERIS QVOD ET IPSE FVI PRO ME PRECOR ORA A szöveg nagybetűvel írt betűsorokból áll. Első látásra korai, a gótikustól — legalábbis annak főleg sírköveken gyakori betűtípusától — teljesen elütő.

1 A még használatos római quadrata betűk már alig ismerhetők fel, annál lágyabb, szabadabb vonalúak. Maguk a betűk sem egyformák; ugyanazon betűnek néha 4—5 változatával találkozunk. S az előbbi kérdés alapján a mester hozzáértését vizsgálva, itt fokozottan kitűnik gyakorlatlansága. Az első két betű, az „AD" szó nagyobb a többieknél, vésése is mélyebb és szabályosabb; nagyjából hegyesszög vájatúra faragta őket. A többi betű általában egyforma méretű, átlag 5 cm magas. Egy-két kisebb, rövidebb alakú betű is előfordul, pl. az „S" betűk mind kisebbek a többieknél, a „cades" szónál már csak fele akkora. Feltűnő az „A" és „R" betű meglehetősen sokféle alakja (49. ábra). A XII. század végén gyakori az egyik szárát S alakúan hajlító „A" mellett a kézírásban már a XIII. század elején felbukkanó korai gótikus, hegyes áthúzású formát is használja.

2 Érdekes a felirat legelső „A" betűje, mert a kétszer áthúzott szár nem gyakori a sírköveken (49. ábra 1). A „C" betűt sajátságos módon egyenes szárral és két hozzákapcsolódó vízszintes taggal képezi, amely már a XII. század végén felismerhető. A „D" betűnél két formát használ: az egyik annyiban különbözik mai formájától, hogy félkörnél erősebb ívvel zárul a szárhoz, ami a XIII. század elejére jellemző. A másik esetben az „O" alakú betűtesthez felül kis háromszögű tag járul, ehhez hasonló már a XII. század végétől ismeretes. Figyelemre méltó az „L" betű a Paulum szóban: vízszintes része középen kis 1 Bővebben Mezei L., Paleográfia. (Egyetemi jegyzet) (Bp. 1959) 28. skk. - Részletesebben: Kolba ]., Árpád- és Anjou-kori írástörténetünk latinbetűs régészeti emlékei. IV. fej. (Szakdolgozat).