Folia archeologica 14.

Török Gyula: Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben

Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben 89 Az életfa töve két ágra nyílik. (A szasszanida, perzsa és kisázsiai életfaábrázolásoknál innen fakad az örök életet adó nedv, a haoma,vagy soma.) A fa törzsén két levél nyitja meg a lombozatot, majd két nagyobb levél után a törzs háromszög alakban szétágazik s három levél zárja a fakoronát. Az állatok testének alakja, láb, farok és fejtartása, valamint a nyereg és hámszerszám rajzok, lovak ábrázolására utalnak. A szarvasmarhaszarvakkal rendelkező maszk úgy van a lovak fejére húzva, hogy azok koponyájának elhelyezkedése a maszk alatt, a nyak hátsó vonalának törésében jól megfigyelhető. László Gyula az állatképbe berajzolta a ló alakját s ekkor különösen szembetűnt a ló fejére tett maszk, mint külön tag. Aki ezt a rajzos kompozíciót készítette, nem egy alkalommal vehetett részt olyan szertartásokon, vagy játékokon, amelyeken megfigyelhette a lovak fejére húzott szarvasmarha maszkot, és — biztos vonalvezetése alapján ítélve — sokszor ábrázolta is azt. A sopronkőhidai maszkos temetkezési szokás és a temetőben talált hasonló korú csüngődíszek alapján megállapíthatjuk, hogy a lótenyésztő népeknél elterjedt ló állatos (sírokban lókoponya, lábcsontok, fém hámszerszám és nyeregdíszek), szerepét itt már a szarvasmarha vette át. Feltehető, hogy a lótenyésztő avarság egyes nemzetségei már korábban is szoros kapcsolatba kerültek a szarvasmarha tenyésztő népekkel és nemcsak a szarvasmarha tenyésztését vették át hanem a szarvasmarha állatos tiszteletét is. A szarvasmarha-tenyésztők sírjaiba először szarvasmarha bőr, fej és lábak kerültek (Mór), majd a szarvasmarha maszkos takaróval (allatbőrrel) befedett koporsós temetkezés jött szokásba. A fenti rajz megerősíti azt a feltevést, hogy olyan népcsoport hagyományos totemábrázolásáról van szó, amelyiknél korábban a ló volt az állatos, de amikor áttértek a szarvasmarha-tenyésztésre és összeolvadtak a földművelő, szarvasmarha-tenyésztő csoporttal, akkor átvették az új háziállattal együtt annak ősként való tiszteletét is.

2

1 Mint említettük, hasonló sótartók ismeretesek az avarkori sírokból is. Nem célunk ezekről leltárt készíteni, csak néhány darabról szólunk, amelyek bizonyságul szolgálnak arra, hogy ezek és a hasonló tárgyak az avar lovasnépnél használatban voltak és így nyilvánvaló, hogy a IX. századi bemutatott példányunk is avar tárgyforma továbbéléséről tanúskodik. Abotiy 78. sír 96/1901. 315. Kisebb méretű díszítetlen agancs sótartó. Öntött bronz kisszíjvég és egy vaskés tartozott még a síranyaghoz. A publikáló 2

1 Vö. Lássjó Gy., A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. (Kolozsvár 1946) 24—30.