Folia archeologica 14.

Török Gyula: Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben

Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben 87 Az állatmaszkon kívül az állatőst jelentő jel, jelkép vagy tárgy is megteremthette az emberekben az állatőssel való szorosabb kapcsolat felvételének hitét. A kőhidai temetőben előkerült tárgyak között ilyen után kutatva csak kevésnél kellett megállni. Az első a 115. sírban talált „lunula"pár volt; ez egy 15 év körüli leányka nyakcsigolyái körül talált gyöngyök között feküdt és pedig egyik elöl a mellkason, a másik hátul, a nyakon. Fém gyöngyszem alakú tag segítségével fűzték fel a gyöngyök közé (35. ábra). Elképzelve a sírba helyezett koporsót s a ráfektetett állatmaszkot, előreálló tülkös szarvakkal s e szarvak között arckoponyacsont nélküli összevarrt pofabőrrel és összefüggést keresve a „lunulákkal", teljesen azonos rajzú kép tárul elénk. Az összevarrt pofabőr és orr a „lunula" belső íve közepén előreálló nyúlvány, míg a kétoldalt állók a szarvak. Soha nem fordult elő a holdnak (Luna) olyan megvilágítású képe, amelyiknél ez a középső nyúlvány megfigyelhető lenne. A szarvasmarha (és juh) maszk reális képéből alkották meg a szóban forgó csüngődíszeket. A megtermékenyítés gondolatával összekapcsolva Fettich Nándor bika- és kosfej ábrázolásoknak tartja e csüngőket.

1

7 A népvándorláskori „lunulák" nagy többsége magán hordozza a belső ív tagoltságát vagy majdnem zártkörű szarv ívelését, egyes darabokon kosszarv szerű csavarását, továbbá a szarvak végére húzott gömbök jelzését; a X—XII. századiak díszítésében pedig az állatszem, száj, orrlyuk, fül stb. jelzéseket. Ha ilyen szempontból nézzük meg Kralovánszky Alán „lunula" gyűjtését,

1

8 főleg az általa bemutatott XVIII. táblán közölt régebbi típusúakat, továbbá a XVII. tábla 1—11 számú, zömmel IX. századi és a XV. tábla 2, 18, XIV. tábla 5, 10 számú fiatalabb készítésű csüngődíszeket, megértjük, hogy ezeknek a sopronkőhidaiakkal együtt nem a holdsarló, hanem az állatszarvas maszk volt a modellje. Az állatmaszkos probléma további megvilágításához jelentős mértékben járult hozzá a sopronkőhidai temető 48. sírjában ételmaradékból származó állatcsont mellett a koporsón belül talált agancs sótartó díszítése is (XIII. t., XV. t. 1). Pásztornépeknél a szaruból, agancsból és csontból készült sótartók mindenütt megtalálhatók. Az avar temetőkből a sopronkőhidaihoz hasonló háromágú agancs sótartók is ismertek. A szárazon őrzendő puskapor ismerete 1

7 Fettich Nándor szóban többször kifejtett véleménye. 1

8 Kralováns^ky A., Arch. Ért. 86(1959) 76—82., XII—XVIII. t. 32. ábra