Folia archeologica 14.

Török Gyula: Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben

86 Török Gyula 1

4 Schramm, P.E., Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. I. Schriften der Monumenta Germanie Historica. 13/1. (Stuttgart 1954) XVI. t. 21b. 1

6 Uo. XXII. t. 28b. 1

8 Lásd Maringer, I. errevonatkozó fejtegetéseit: Vorgeschichtliche Religion. (Zürich-Köln 1956) 244., 51. ábrán egy ősi ökörfej faragványt is bemutat, mint kultikus tárgyat. 31. ábra kai díszített koporsó, amely az innsbrucki múzeumban van s a VII. század második feléből származik.

1

4 A koporsó a Trient melletti Civezzanoban került elő s a kereszten kívül szarvas- és kosfejekkel is díszítették (33. ábra). A kereszténység terjedése idején a keresztény és pogány szimbolumok egymás mellett fordultak elő. Egy népvándorlás, kori ábrázolásról bemutatjuk,

1

5 hogy az állatős maszkját élő harcosokra, bajvívókra is felrakták (34. ábra). Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy nem helyi szokásról, hanem szélesebb körben és tágabb időben elterjedt pogány hitbeli maradványról van szó. Szarvas, medve, ló, szarvasmarha, juh és más állatmaszk alkalmazása azzal függhetett össze, hogy egyes közösségek mely állatőstől származtatták magukat. Móron, Zsitvabesnyőn és Sopronkőhidán bizonyára a szarvasmarha-ősről van szó, illetőleg egyeseknél juh ősről is (Oroszlány, Fenékpuszta, Sopronkőhida 72. sír). Az állatmaszk — a pogány hit szerint — az állatős jelképe, amelyen keresztül az segítő, új életre keltő erejét fejthette ki. Az ősi szetartásoknál döntő jelentősége volt az álarcba öltöztetésnek, mert — hitük szerint — az állatőssel való szorosabb kapcsolat csak így jöhetett létre.

16 A sámánizmus elterjedési területén mindenki és minden védelmet kaphatott az állatős maszkjában, az állatős jelképe alatt, az állatőst jelentő jelvény birtokában. Feltételezhetjük, hogy temetőnkben — amelyben ilyen sok élő állattól származó maszk-maradványt találtunk — romlandó anyagból, főleg fából faragott állatmaszk még több sírban volt és nyomtalanul elpusztult.