Folia archeologica 14.

Török Gyula: Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben

POGÁNY KULTUSZ EMLÉKE A SOPRONKŐHIDAI TEMETŐBEN Sopronkőhidán 1951-ben földmunkák során 11 sír került napfényre. Ezeket Szőke Béla mentette meg és írta le.

1 1956-tól 1960-ig szerző tárta fel a IX. századi temető többi részét (12—145. számú sírokat). Előzetes jelentésként most egy jellegzetes temetkezési szokásról szólunk, amelyet ott észleltünk. A temető feltárásánál ui. megfigyelhettük, hogy a halottakat gyakran állati maszkkal borított koporsókba fektették. A koporsók fából, sarkaikon egymásbaeresztett kapcsolással, fémszegek nélkül készültek. Közöttük a nyeregtetős és vízszintes fedésűt egyaránt megtaláltuk. Nyeregtetősöknél a sír tengelyében, majd két oldalt jelentkezett a barna csík. A középső mélyebben két párhuzamos csíkra bomlott s még mélyebben ezek eltávolodtak egymástól. A vízszintes fedésűeknél a fedőlap homorúan horpadt be, ezért a koporsó két oldalán jelentkezett először a barnás korhadék. Néhány sírnál a fatörzsből kivájt koporsó nyomára következtethettünk. A világosszínű homoktalaj jól megőrizte az elkorhadt koporsók színes foltjait, de farostját már nem. Levegő hatására a kibontott barnás koporsónyomok kékesszürke árnyalatot kaptak, — ekkor lehetett legjobban fényképezni és rajzolni — majd a homok száradásakor fokozatosan eltűntek. A sírok feltárása közben azt is megfigyelhettük, hogy a koporsók korhadékában vagy mellette •— tehát a koporsón kívül is — voltak sírbahelyezett tárgyak. Ezek közül említést érdemelnek a lándzsák, cserépedények vagy töredékeik, állati koponyarészek és ételmellékletekből megmaradt csontok. Az állati koponyarészek kivételével a többi tárgy koporsón belül is előfordult s így koporsóra helyezésük nagyságuk vagy a koporsó szűk tere miatt történhetett. Az állatkoponyákról minden esetben kimutatható volt, hogy a koporsón helyezték el azokat, s így azon vagy arról legfeljebb lecsúszva feküdtek (29. ábra felső széle). A temető tizenkilenc sírjában, mégpedig a 9, 16, 21, 25, 29, 37, 48, 59, 62, 63, 64, 92, 100, 103, 110, 123, 130, 135 és 136 számúakban találtunk állatkoponya részt. Bökönyi Sándor meghatározása szerint a szarvcsapos koponyarészek az avaroknál tenyésztett kicsiny szarvasmarha fajtától származnak (Bos taurus L).

2 A 72. sz. sírban pedig juh (Ovis aries L.) szarvcsapos agykoponya részét találtuk. Feltűnt, hogy az állatfejekből csak a szarvakat tartó középső részt tették sírba, míg a koponya többi részét a csontokon észlelhető nyomok szerint, baltacsapásokkal vágták le (30. ábra a—d). Nyilvánvaló, hogy eredetileg nemcsak a szarvcsapok, hanem a hozzátartozó szarutülkök is rajta lehettek, de ezek szaruanyaga a sírban elpusztult. Egyik sírban a szarvasmarha koponya 1 Szőke В., SSz 9(1955) 55—68. 2 Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Bökönyi Sándornak az állatcsont anyag feldolgozásáért. A csontok leltári száma: 1959. 21. és 1960. 23. 6»