Folia archeologica 14.

Mócsy András: Hivatali jelvény a sárszentmiklósi kocsisírban

38 Mócsy András traianusi újpolgár (Ulpius) ismert.

2

4 Világos, hogy mindaddig, amíg a civitasok romanizációjuk kezdetén tartottak, a kijelölt bírák vagy a katonai praefectus civitatisok, vagy a helytartó köréhez tartozó római polgárok voltak. A helytartó csak a romanizáció teljes megerősödése után számíthatott arra, hogy a civitas egy római polgár tagját is bíróként jelölheti.

2

5 Ilyen esettel állunk szemben a sárszentmiklósi jelvény tulajdonosánál. Figyelembe kell azonban vennünk azt, hogy a cmtas Eraviscorumot Hadrianus Aquincum municipiuma alá attribuálta,

2

6 a municipiumban pedig a bíráskodás jogát a két duumvir iure dicundo gyakorolta. Sárszentmiklósi bennszülöttünk ezért esetleg a duumvir tisztséget töltötte be halálakor, és így került sírjába a jelvény. Azonban egyrészt nem biztos, hogy a municipális magisztrátusokat is megillette a hasta, másrészt pedig kérdéses, hogy a duumvir hatalma milyen mértékben terjedt ki az attribuált civitasra. Az Aquincumtól távolfekvő Sárszentmiklóson a halott — bár lehet, sőt valószínű, hogy decurio volt — inkább a helytartótól kapott bírói hatalmát, mint időleges municipális tisztségét jelölte a hastával. Felmerülhet annak a lehetősége is, hogy a beneficiariusok vagy speculatorok feladatköréhez hasonló rendőri hivatalt viselt a hasta tulajdonosa. Azonban egy embernél, akinek vagyoni helyzete a fényűző kocsitemetkezést is lehetővé tette, ez kevéssé valószínű. A sárszentmiklósi sír halottjának bírói hivatala a peregrinus civitasok fejlődésének utolsó szakaszát jelzi. A helyi vezetőréteg annyira megszilárdította helyzetét, hogy a római kormányzat bizalmát élvezte, de bíróként működhetett saját közösségében is a feszültségek veszélye nélkül. Ezzel a peregrinus civitasok egyenrangú társaivá váltak a többi municipiális közösségeknek. Hogy sorsuk az attribúció, municipalizálás vagy a civitas-forma megőrzése volt-e,

27 már nem annyira a romanizáció fokától, mint inkább egyéb, főleg társadalmi tényezőktől függött (iparosodás, kereskedelmi forgalom, települési viszonyok, tu la j d onformá k). A (részben) kocsikkal temetkező gazdag bennszülöttek romanizmusának fokárló beszédesen tanúskodnak a kocsitemetkezések.

2

8 A kocsival való eltemetes puszta rítusbeli tényén kívül szinte minden egyéb tárgy és jellemvonás római bennük, kezdve a tripusból és áldozati edényekből álló készleten

2

9 egészen ч palaestra-felszerelésig.

3

0 A kocsidíszek dionysikus gondolatkörében, ha a ku2

4 Uo. 70. és Nr. 200/1, 203/1, 204/1, 205/3, 6 stb. 2

6 Augustus IV. cyrenei edictuma (FIR I, p. 409) ugyan kifejezetten arról intézkedik, hogy görögök közötti nem főbenjáró perekben görög bírót jelöljenek ki, hacsak az egyik fél nem kíván rómait. Azonban e görög bírók —• nem lévén római polgárok —• aligha képviselhették a római államhatalmat egy nem római jog szerint lefolytatott, nem rómaiak közötti perben (vö. pl. Apui. Metam. X, 7, 2: exemplo legis Atticae). 2

6 Mócsy A., Arch. Ért. 78(1951) 109—, 2' Ua., Zur Geschichte . . . 496—. 2

8 A kocsitemetkezések irodalmát és a kérdés rövid összefoglalását lásd Mócsy, A., Pannónia. PWRE Suppl. IX. (Stuttgart 1962) Abschnitt X, 2. d. A pannóniai kutatás régi adóssága a kocsileletek corpusa. 2

9 E készletek annyira megegyeznek a pannóniai sírkövek ún. áldozati jeleneteivel, hogy mindenképpen kapcsolatot kell látnunk, annál inkább, mivel 1) az áldozati jelenetes sírkövek túlnyomó többsége, a koraiak pedig mind bennszülött halottakhoz tartoztak; 2) a legkorábbi áldozati jelenetek együtt szerepelnek a kocsijelenetekkel: lásd Burger A., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. RF II. 5. (Bp. 1959) 30, 47, 48, 49. sz. 2" F ülep F., Arch. Ért. 76(1949) 40—,