Folia archeologica 14.

Temesváry Ferenc: Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez

238 a másik, a harmadik kellemetlen kiábrándulást, mindnyájan tetemes költséget, tényleges üzleti hasznot vajmi kevesen."

3

7 A század végén nemcsak hanyatlásról, de a kisipar teljes tönkremeneteléről beszélnek már a szakemberek. Ismét különös hangsúlyt kap az ipariskola hiánya. „Nincs ipariskolánk elég, tantermeink amelyben az iparra készülő ifjakat akár elméleti, akár technikai, akár művészeti irányú képzésben részesíthetnénk."

3

8 A legnagyobb baj azonban ott van, hogy „Iparunk a szó valódi értelmében alig van. A régi időkből ránkmaradt czéhbeli mesterségek űzői szűkre szorított ketrecükben máról hónapra tengetik életüket és fatalisztikus megnyugvással kénytelenek nézni, a mint az idegen verseny árvize működésük terét lábuk alól darabról darabra elszaggatja."

3

9 Lényegében a kisiparosok a nagy átalakulási folyamatban nem tudták megtalálni önmagukat. Egyre többen csökkentik a termelést és nem a busás haszon, hanem kizárólagosan a szűkös megélhetés válik főcéllá. Pedig „. . .az átalakulási processzust végig kell csinálni kisiparosaink azon részének is, mely tömegtermelési cikkeket készít, így megmenthető és fejleszthető máskülönben bármily hangzatos jelszavakkal biztassák is őket — megkondult fölöttük a halál harangja".

4

0 Dolgozatunk második fejezetében öt fegyverműves életére vonatkozó adatokat közlünk részletesebben. Ezt azért tartjuk lényegesnek, mert gyűjteményünkben található magyar fegyverek nagy része, az alább ismertetett mesteremberek készítményei. A század második felének kiváló fegyvermesterei közül kétségtelenül kiemelkedik Pacholek György kardgyáros, akinek fegyvereivel csaknem minden nagyobb kiállításon találkozunk. Hosszú éveken keresztül ő képviseli a magyar kardgyártást, nem kifejezetten katonai, hanem elsősorban vegyes jellegű szúró-vágó fegyvereivel. Életéről és működéséről a levéltári adatok ezideig még nem sokat árultak el. Műhelyét 1864-ben alapította Pesten, s néhány év után már jelentős mesterré emelkedett. Kecskeméten, Szegeden, Párizsban a legjelesebb magyar mesterek mellett találjuk, s készítményeit a magyar sajtó elismerően méltányolja. Fegyvereivel 1872-ben Kecskeméten tűnt ki, ahol rajta kívül fegyvermestert nem is jutalmaztak. Működésében kivetni valót a Tanács nem talált, munkákkal folyamatosan ellátták. Mutatja ezt a mester egyik 1877-ből származó kérvénye is, amelyet a tekintetes Tanácsnak címzett és amelyben alázatos kérelemmel bátorkodik „a fővárosi tanácshoz fordulni, miszerint az ide mellékelt három darab mellék utalványokat, melynek benyújtásával elkéstem — átvenni kegyesen méltóztassék".

4

1 A tanács nem vonja kétségbe a mester igazát és a 3 darab polgármesteri huszárdíszkard javításáért és tisztításáért járó számlának kifizetésére utasítást ad, miszerint a „.. .a kiérdemelt 12 Ft. összegnek kérvényező kezéhez való kifizetését elrendeli".

4

2 8

7 Idézi Kátb K., Magyar iparkiállítások. .. 2—3. a

í Vö. Mudrony S., Emlékbeszéd az iparegyesületek 50 éves működéséről. (Bp. 1892) 6. 8» Uo. 5. 1

0 Gellért Ai., A kisiparról. (Kecskemét 1902) 3. 4

1 Budapesti 1. sz. Állami Levéltár Tanácsi Iratok III. 52.557/1877. 4

2 Uo. III. 52/557/1887.