Folia archeologica 14.

Temesváry Ferenc: Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez

Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez 233 az a tény sem, hogy jóval drágább, húzott damaszk csövek helyett 1873-ban már a lényegesen olcsóbb és könnyebben előállítható Mayer-féle öntött acélcsöveket alkalmazzák egyre szélesebb körben.

1

6 A magyar kisipari fegyvergyártás legfőbb akadályát már a korabeli mesteremberek is kutatták. Rendkívül tanulságosak azok a viták, amelyek a céhszervezetek lényegével, illetőleg annak felosztása után kialakult helyzettel kapcsolatosak. Igaz, a szabad ipart már 1860. május elsején elméletben kihirdették, azonban a céhszervezetek bár egyre gyengülő formában, de valamilyen módon a korlátokat még egy ideig fenn tudták tartani. 1869-ben az ipartörvény általában, első paragrafusa különösen nagy felháborodást okozott a régi céhélethez szokott „becsületes mesteremberek" között. „A magyar korona területén — mondja ki a törvény — mindenki, aki élte 24. évét betöltötte, nemre való tekintet nélkül — az illetékes hatóságnál tett szóbeli, vagy írásbeli bejelentés, s erről nyert igazolvány alapján, bármely iparágat bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat." Csaknem egyhangúan követelik, a paragrafusnak módosítását oly módon, hogyha a kérelmező „... ipartörvénynek eleget tett, azon iparágat, melyet tanult,"

1

7 szabadon űzhet. A puskaművesség területén a helyzet még súlyosabb volt, mert egyszerűen — mint az egy későbbi jelentésből is kiderül — azon iparágak közé sorolták, amelyekhez szakképesítés nem kellett. Forrásanyagunk e problémakörre vonatkozóan sajnos csak néhány évvel későbbi időből van, ennek ellenére hangsúlyoznunk kell, hogy a hetvenes években, vagyis a céhszervezetek szétesésének idején a kérdés még élesebben merült fel. 1884 augusztusában, amikor a Nemzet hasábjain megjelent Heltai Ferencz cikke, aki nyíltan kimondta, hogy nem tartja szükségesnek a puskaművesek számára a képesítés megszerzését, Kirner József, Magyarország egyik leghíresebb és egyben Európa-szerte ismert udvari puskaművese szólalt fel. Sajnos beszédének eredeti szövegét ma még nem ismerjük, de a felszólalás jegyzőkönyvi kivonata fennmaradt. „Kirner József budapesti puskaműves, hosszú éveken át e téreni működése alapján, meg aztán tapasztalata folytán igen fontosnak tartja azt, hogy a puskaműves ipar ága, azon iparok közé felvétessék, amelyektől képesítés kívántatik. Sőt felemlíti azt, hogy azon esetben ezen iparágaknak a qualifikációhoz kötése ejtetnék a puskaműves ipar hanyatlásnak indulhatna, s végre tönkre juthatna, mert nem képzelhet olyan puskaművest aki üzletét folytathatja a nélkül, hogy gyakorlatja lenne. Hivatkozik végre arra, hogy Ausztriába a puskaműves ipar szintén qualifikációhoz kötve van. Kívánatosnak tartja tehát ezt azon esetben ha a magas minisztérium a puskaműveseket azon iparágak közé amelyek képesítéshez köttetnek fel nem venné — annak felvételét utólagosan kérelmezni és kieszközölni."

1

8 Az elmondottakkal nincs ellentétben, hogy a tanoncok száma viszonylagosan nagy. Ugyanis közülük számosan írni és olvasni sem tudnak. Addig még eljutnak, hogy négy évre elszegődnek, mint Ziegler József Kimernél 1884-ben, vagy Kempf Lajos Zoller Mátyásnál 1885-ben, de legnagyobb részük az ipart hamarosan felhagyja. " Keleti K., Honismertető. 299. 1

7 Streitman /., Néhány szó az iparállapot és ipartörvény érdekében. (Pest 1869) 8. 1

9 Budapesti 1. sz. Állami Levéltár Lakatos-puskaműves vegyes iratok 1884. aug. 24-én kelt jegyzőkönyv.