Folia archeologica 14.

Rózsa György: Adalékok a magyarországi arcképfestészet történetéhez

214 Rózsa Györg} A John-féle kompozíció érdekessége még, hogy Kovachichné nyakában férje miniatűr képmását viseli, amely Czetternél még nem szerepelt. Stunder a függelékben közlésre kerülő levelében azt írja Kovachichnak, hogy róla is készített kisméretű festményt. Feltehetőleg ezt látjuk John rézmetszetén. Kovachich kívánságára kerülhetett rá ez a részlet korán elhunyt felesége rézmetszetű képmására, egyébként a jobbkéz kevéssé sikerült megoldása is a későbbi hozzátoldásra vall. A bécsi Karl Hermann Pfeiffer Prónay László csanádi főispánnak Stundertől festett arcképét őrizte meg egy kisebb és egy nagyobb méretű rézmetszeten

2

3 (XXIX. 1.1), míg a Bécsben és Pesten egyaránt működő Neidl János József Virág Benedekét

2

4 (1803; XXIX. t. 4). Ez utóbbi szignatúrájában Vinzenz Georg Kininger neve is szerepel, aki a rézmetsző számára a rajzot készítette s valószínűleg őtőle való a háttérben ágaskodó Pegazus is. Az 1803ban készült kompozícióhoz nagyon hasonló Kazinczynak az a képmása, amelyen a hátteret lecsapó villám teszi mozgalmassá.

2

5 Ezt Kininger 1803-ban rajzolta és John 1804-ben metszette rézre. A háttér romantikus kiegészítései, a Pegazus alakja és a villám, vagy a művész, Kininger vagy Kazinczy ötletéből került a képekre. Végül Karl Heinrich Rahl, az ismert bécsi festő édesapja is megőrzött rézmetszetén egy 1803-ban készült Stunder arcképet, amely Schwartner Mártont, a pesti egyetem diplomatika tanárát és az Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosát ábrázolja (XXIX. t. 3). Az eddigiekből látszik, hogy Stunder megrendelői a pesti értelmiség és a vidéki arisztokrácia köréből kerültek ki. Arcképei rendszerint mellképkivágatúak, ebben az aránylag könnyebben megoldható formátumban alkotta legjobb műveit. Feltétlen érdeme, hogy a klasszicizmus korában nem törekedett modelljeinek megszépítésére. Képeiről jellegzetes, egyéni arcok néznek velünk szembe, nem az emberi szépség, inkább a szemekből tükröződő értelem érdekelte a művészt. Érdekes összevetésre nyújt alkalmat Stunder és a klasszicista Donát ugyanarról a modellről, Virág Benedekről készült képmásainak összehasonlítása. Valószínű ugyan, hogy Donát 1812-ben keletkezett és a Magyar Történelmi Képcsarnokba került festményén

2

6 felhasználta a dán festő korábbi kompozícióját, egyéni stílusuk eltéréseit mégis könnyen leolvashatjuk képeikről. Stundernél nagyobbak a szemek, a kissé szabálytalan arc egyénibb. Donát a képmást szemmelláthatóan szépítette, a vonásokat puhította, az egész arcnak kedélyesebb kifejezést adott, amit nem lehet kizárólag azzal magyarázni, hogy az ábrázolt a két kép keletkezési időpontja között meghízott és megöregedett. Igazat kell adnunk Kazinczynak, amikor azt írja, hogy Stunder művein vannak elrajzolások, de abban a megállapításában, hogy „az idealisálást Stunder nem fogta-fel tiszta conceptussal, 's nem értette, mit tészen az aestlieticában az a' törvény, hogy nem хулу

, cp'joiv, hanem et; то v.qeïooov kell festeni", már klasszicista esztétikai felfogásának megnyilatkozását kell látnunk.

2

7 A festő néha a mellképnél nagyobb kivágatot ad, ilyenkor az ábrázolt egyéniségére jel™Cennerné Wilhelmb G.—Rózsa Gy., FA 11(1959) 206. 2

4 Kazinczy Ferenc Levelezése. 566, 614, 617. sz.; Vataky D., A magyar rézmetszés története. (Bp. 1951) 189. 2

5 Rózsa Gy., Művtört. Ért. 6(1957) 179, 190 (képpel). 2

6 Ltsz.: 92. Kazinczy Ferenc Levelezése. 2091. sz. Más helyen azt írja, hogy Stunder „Fejei olyanok, mintha egy eltört gipszbüsztöt hibásan forrasztanak össze." Kazinczy F., Pályám emlékezete. II. könyv. Ötödik szak.